Már csak abban kételkedtem, hogy Budapesten is hasonlóan hatnak-e, vagy egyáltalán áthallatszanak-e Baász Szigeti Pálma poénjai, vagy egyszerűen olyanok, mintha ott is otthon lenne. A művészet és a való világ peremén lebeg, egyensúlyozása közben kilátásba helyezve a zuhanás lehetőségét, amely előképzés nélkül nem csattan feltétlenül esztétikai értékként – hangzott el a megnyitón.
A már számos helyszínen megismert groteszk figuráit, helyzetjelentéseit, táblaképeit, rajzait, tárgyait állította ki ezúttal az Átkelő galériában, a magyarországi art brut és outsider művészet kiállítótermében Szabad kérdések címmel. Alkotásai értelmezéséhez Beke László Széchenyi-díjas művészettörténészt hívta meg. Kiderült, hogy az elmúlt évek folyamán már célzatos küldeményeivel is megelőlegezte a bizalmat, ugyanis gyakori provokatív levelezései közben ajándékcsomagokat küld barátainak, ismerőseinek. Beke László ezen tárgyak közül emelte ki a Mogyorós kockát, melyről a tökéletlen ragasztás miatt állandóan hullanak le a magok, a székely zászló motívumaival toldott műanyag dobozba zárt mókust, mely székely mókusként épül be ezúttal a köztudatba.
A telitalálatnak értékelt tárgy bemutatását a végére tartogatta Beke, mely egy tetemes festett bili. A művészettörténész élcelődő értelmezése szerint egy kolozsvári ásatáson talált görög töredék, ahol az éjjeli zenekar lanton és fuvolán játszik. Ellenben nem tudták eldönteni, hogy a küldött tárgy a Műcsarnoknak, a Magyar Nemzeti Galériának, azaz annak igazgatójának vagy az intézményekbe zárt magas művészetnek volt címezve.
A viccelődések előterébe kerülve, a képek kapcsán szó esett a több évtizedes ösztönös, tudatos kísérletezésről, marosvásárhelyi lokálpatriotizmusról, de főként a pasztellek, festmények jeleneteiben feltárulkozó tragikumról, a humoros helyzetek mögül előlépő tragikomikumról, ahonnan máig nem törölhető Baász Imre állandó felidézése, képbe, tárgyba, szóba tömörítve.
