Budapest. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a lengyel kormányfő társaságában tartott ünnepi beszédében látványos közép-európai felemelkedésről beszélt Európa jövőjét is feszegető beszédében.
Kolozsvár. Az ország számos más városához hasonlóan autópályákért tüntettek: 15 perces útlezárással, munkabeszüntetéssel tiltakoztak Bukarest tehetetlensége ellen a Ștefan Mandachi bukovinai vállalkozó által kezdeményezett akcióhoz csatlakozva.
Sepsiszentgyörgy. Március 15-i ünnepi beszédében Antal Árpád polgármester a régiók lázadásáról szólva értekezett a központosítást lebontani kívánó kezdeményezésekről.
Hogy mi a közös mindebben? Az, hogy valamilyen módon e három említett törekvés mindegyike – Közép-Európa fellendítése, a fejlődést jelentő autópályák építéséért civil eszközökkel folyó harc, a centralizációval szembeni regionalizáció – egyfajta szabadságharc.
Éppen ezért a sors különös kegyeként is értelmezhetjük, hogy miközben nemzeti ünnepünkön, március 15-én itt, Székelyföldön, Erdélyben, de Magyarországon és szerte a Kárpát-medencében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztünk, a visszapillantás erőt adhat az olyan konkrét célok eléréséhez is, mint a fentebb említettek.
Mert rajtunk is múlik, hogy lesz-e közép- és kelet-európai reneszánsz, fellendülés, hisz vezetőket magunk választunk – nem mindegy ezért, ki(k)nek szavazunk bizalmat a választásokon. Aztán nem árt újra és újra tudatosítanunk: az érdekérvényesítés egyik fontos eszköze a civil megmozdulás, az utcai tiltakozás, mellyel nemcsak a kisebbségi jogainkért folyó harcban élhetünk, hanem minden olyan ügyben, amely bennünket is érint. Székelyföldnek, Erdélynek, az itt élő magyarságnak ugyanis érdeke, hogy Románia erős, fejlődő ország legyen, ezért számunkra is fontosak az olyan alulról jövő kezdeményezések, mint az autópályáért való tüntetés. De ugyanígy a szárnyaikat bontogató regionalista törekvések – a Nyugati Szövetség, az északnyugati, a moldvai, a fogarasföldi társulás – is reményt jelentenek arra, hogy egyszer csak sikerül megdönteni Bukarest egyeduralmát, és a jelenlegi agyonközpontosított állam helyett Románia a történelmi régiók szövetségére épülő modern, fejlődő ország lehet.
Vannak tehát mindennapi szabadságharcaink a jelenben is – hőseink emlékének felidézése, nemzeti ünnepünk erőt adhat mindezekhez.