Az erdélyi, székelyföldi magyar közösség számára százötven év után is időszerű a márciusi ifjak szabadságvágya, jogainkért folyamatosan küzdenünk kell – hangzott el Kovásznán a tegnapi ünnepségen. A politikusok, önkormányzati vezetők, egyházi képviselők kiemelték: a forradalom leverése után a magyarságnak sokkal súlyosabb körülmények között is volt ereje újrakezdeni, építkezni
A megemlékezés Csomakőrösön, a szabadságharc áldozatainak emlékművénél kezdődött. Elsőként Jeszenovics Albert, a református egyház gondnoka szólt, majd a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta szív diákkórusa kedveskedett a főképp idősekből álló hallgatóságnak.
A kovásznai központi megemlékezés idén is a környező települések lovasainak, cserkészek, diákok, valamint a város elöljáróinak zászlós felvonulásával kezdődött, a helybeli a városi művelődési ház fúvószenekarának felvezetésével és kisdiákok zászlós sorfala mentén. A művelődési ház szomszédságában felállított színpadon Butyka Gyula fogadta házigazdaként a felvonulókat, köztük az idei rendezvény különleges meghívottjait, a székely szablyavívó iskola képviselőit. Az iskola képviselői a szablyavívás több évszázadra visszatekintő – a szabadságharc éveinek harcmodorát is jellemző – mozdulataival tisztelegtek 1848 hősei emléke előtt. Köszöntőbeszédében Butyka Gyula rámutatott: a nagy elődök példáját követve fordítsuk tehetségünket, akaratunkat közösségünk sorsának jobbítására.
Balogh Zoltán református esperes szerint március idusa nemcsak egy pillanatot, egynapos ünnepet jelent, hanem szenvedéssel és örömmel, fájdalommal és igazsággal telített másfél évnek az emlékét. Az utókornak meg kell maradnia a küzdelem színterén, meg kell védenie a nélkülözhetetlen értékeket: a házat, a hazát, a szülőföldet, a családot, az anyanyelvet, a szabad vallásgyakorlatot. Bátornak és erősnek lenni, akár a ’48-as elődök, ez a felelősség terhel ma mindenkit – fogalmazott.
Gyerő József, Kovászna város polgármestere a nagy francia forradalom három alapeszméjére, jelszavára – szabadság, egyenlőség, testvériség – hivatkozott. Hat évtizeddel a párizsi forradalom után a márciusi ifjak is a jogegyenlőség, az egyetemes emberi szabadság és a polgári átalakulás alapgondolatait fogalmazták meg, tizenkét pontjukat ők is ugyanabba a három jelszóba összegezték. Megvalósultak-e a jelszavak által képviselt ideálok? Teljesülnek-e a kisebbségi létben élő erdélyi magyarság számára a szabadság, az egyenlő bánásmód, a testvériség feltételei? – tette fel a kérdést a polgármester, majd hosszasan sorolta mindazokat a sérelmeket, amelyek a közösséget sorozatban érik ma is.
Gyerő József szerint sem szabadságról, sem egyenlőségről nem lehet beszélni, emiatt pedig a békés együttélés, azaz a testvériség is csak távoli álomnak tűnik. A magyar közösség nem kér többet, mint amit az egykori forradalmárok is kértek, azt, amit a román állam 1918-ban megígért, és amit az alkotmány most is szavatol: teljes és tényleges, egyéni és közösségi szabadságot és egyenlőséget. Ezek állandó követeléséről egy percig sem szabad lemondani – zárta szavait. Molnár Gergely diákszónok ártatlan kisfiúhoz hasonlította a magyar nemzetet, mely az évszázadok során többször szembesült a világ galádságával, és mely most ugyan szenved, de képes újból talpra állni és szabadnak lenni.
Benkő Erika, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője Kossuth Lajos 1867-ben írt, a magyar önrendelkezés mellett kiálló levelének záró sorait idézve vont párhuzamot a rémuralom lecsengésével továbbra is kilátástalan helyzetű magyarság és a jelenlegi erdélyi közösség sorsa között. A huszadik század sem volt kegyes hozzánk, a rendszerváltás sem hozta el a várt változásokat, a székelység mégis élni akar, és eljött az építkezés ideje is. Benkő Erika úgy vélte, 170 évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt hinni az újrakezdésben, az építkezésben, mégis sikerült elérni, hogy Magyarország a korabeli Európa meghatározó szereplője legyen. „Az elődök kitartottak, hittek a magyarság ügyében, ma sokkal szerencsésebb a helyzetünk az Európai Unió és Magyarország segítsége révén. Fontos, hogy élni tudjunk a lehetőséggel” – fogalmazott.
A felszólalók sorát Péter Arthur római katolikus plébános zárta, aki elsősorban a hit megtartásának fontosságát hangsúlyozta. A Tiszta szív gyermekkórus Gyerő Katalin tanárnő vezetésével kórusművekkel és népdalokkal fokozta az ünnep hangulatát, a rendezvény a templomkerti 1848-as emlékmű, valamint a városháza falán elhelyezett Széchenyi-plakett koszorúzásával zárult.