Három magyar nemzeti ünnepünk van, ezek közül augusztus 20-a Magyarország hivatalos állami ünnepe is az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére, első királyunk szentté avatásának (1083) évfordulója. Másik két nemzeti ünnepünk október 23-a az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, valamint a most ünnepelt március 15-e az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére, az összmagyarság nemzeti ünnepe.

Ilyen alkalmakkor természetszerűen előkerülnek a nemzeti jelképek, településeket, középületeket, magánházakat díszítenek fel, zászlóval vonulnak, s ahol van őrfa, felvonják a nemzeti lobogót.

A rendszerváltás, 1990. március 15-e óta piros-fehér-zöld zászlókkal ünnepel magyar közösségünk. Ezt nem bírják elviselni egyesek!? A prefektusok azt szajkózzák, hogy idegen állam jelképét tűzzük ki. Magyarország hivatalos zászlaja három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. Címer nélkül. A törvény megengedi nem hivatalos zászlóként a címeres változatot is, de azt kizárólag állami szervek használhatják. A magyar nemzet zászlaja szintén három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. Tehát megegyezik Magyarország hivatalos zászlajával, miközben a magyar nemzet tagjai nemcsak Magyarországon élnek, hanem a szomszédos államokban is és szerte a nagyvilágban. Különben szintén ugyanez a helyzet Románia és a román nemzet zászlajával.

Néhány éve a magyarországi jelképbizottság javasolta, hogy hivatalos állami lobogóként a címeres zászlót fogadják el, ezáltal megkülönböztetve a nemzet zászlajától és megkímélendő az utódállamokban élő magyar közösségeket a tapasztalt támadásoktól. Úgy tűnik, a javaslatot hangsúlyosabban újra be kellene nyújtani.

2014 decemberében úgy határozott a Magyar Országgyűlés, hogy március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja tiszteletadásként azok előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták vagy bármilyen sérelmet, hátrányt szenvedtek a magyar nemzetért. Az ünnepnap bevezetése annak az 1848-as törvénynek az emlékére is történt, amelynek határozata szerint „ősi jogaiba visszaállíttatik a nemzeti szín, és ország czímere”, hogy azt minden magyar hajón, a nyilvános ünnepek alkalmával pedig a középületeken s közintézeteken is használják. Helyes, hogy van külön ünnepnapjuk a nemzeti jelképeknek, de valahogyan nem szerencsés az időpont, mert elsikkad a nemzeti ünnep árnyékában.

Visszatérve az 1848-as törvényre, annak utolsó mondata így rendelkezik: „egyébiránt a kapcsolt részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország színei és czímere mellett, saját színeiket és czímerüket is használhassák”.

A különben elég nacionalista beállítottságú korszakban, a nemzeti zászlók születésének idején, 171 évvel ezelőtt megengedték a külön nemzeti jelképek használatát. A 21. század Romániájában viszont tiltják ezeket. Láthatjuk: jelképhasználat tekintetében a negyvennyolcas forradalmárok jóval európaibb módon gondolkoztak, mint a jelenkori, európai uniós bukaresti kormányok kiszolgálóikkal, a prefektusaikkal együtt.