Liviu Dragneát szinte minden lehetséges irányból bírálják, sőt, pocskondiázzák. Nemcsak a politikai ellenfelek, illetve az ellenzéki média támadja folyamatosan, nagy vehemenciával, de ellene fordult saját pártjának több nagyágyúja, ráadásul egy ideje Brüsszelből is be-beszólnak neki. Már csak ezért sem szorul magyarázatra, hogy ellenszenvet miért táplálok iránta. Annál inkább meg kell magyaráznom, hogy ha nem is rokonszenvezek vele, de bizonyos esetekben miért drukkolok ennek a lassacskán mindenki által „büntetőügyesként” emlegetett embernek, aki a befolyását az egész világ szeme láttára olyan törvények elfogadtatása érdekében veti latba, amelyek révén („büntetőügyes” cimboráival együtt) megúszhatná a jól megérdemelt börtönbüntetést.

Kérdés: mit találnak szimpatikusnak az emberek Ambrus Attila volt csíkszeredai jégkorongozóban, a „Viszkis” néven elhíresült bankrablóban, aki az 1990-es években 30 alkalommal rabolt ki bankokat, utazási irodákat, takarékszövetkezeteket, postákat anélkül, hogy lebukott volna? Márpedig Julian Rubinstein könyvet írt, majd filmet készített róla, társadalomtudósok állítják: rajongói vannak… Hát Rózsa Sándor, a legismertebb magyar betyár annak idején miért örvendett olyan nagy népszerűségnek, hogy halálos ítéletét életfogytiglan tartó börtönre változtatták, nehogy mártír váljon belőle? Pedig 60 bűnesete vált ismertté, egyes számítások szerint 30 embert ölt meg…

Mi köze Ambrus Attilának és Rózsa Sándornak Liviu Dragneához? A rablóhoz és a betyárhoz hasonlóan Dragnea is dacolni merészel valamivel, amivel szinte mindenki más óvakodik ujjat húzni. Dragnea esetében ez a valami a Securitate jogutódja, a Román Hírszerző Szolgálat (román betűszóval: SRI). Igaz, a Washington Post 2014-ben azt írta, hogy „Románia olyan 18 millió lakosú ország, melynek nincs külső ellensége, mégis hét titkosszolgálatot működtet”. De köztudomású, hogy ezek közül melyiké az elsőség… A SRI-ről – bár­mennyire szupertitkos is – az Adevărul már 2006-ban megírta, hogy sokkal több embert foglalkoztat, mint Ceauşescu idején a Securitate. „Romániában minden egymillió emberre 517 titkosszolga jut, míg Franciaországban 98, az Egyesült Államokban 94, Németországban 89” – írta a lap. Tavaly augusztusban a România Curată (romaniacurata.ro) portál egyebek között a következőket közölte: a SRI (a személyzetére elköltött pénz alapján) a második legnagyobb biztonsági szervezet a NATO-ban az FBI után; Romániában több a „belső ügynök”, mint Angliában, Franciaországban és Németországban együttvéve: minden százezer lakosra 60 jut, miközben a második helyen álló Lengyelországban ez a szám 13. A költségvetési lehetőségekhez viszonyított pénzügyi erőfeszítés Romániában hússzor nagyobb, mint más országokban…

Ezzel a túlméretezett és természetellenesen nagy befolyással, hatalommal bíró képződménnyel eddig Románia egyetlen magas pozícióba jutott politikusa merészelt dacolni: Emil Constantinescu volt államelnök, aki azonban annak ellenére is csúnyán ráfizetett erre, hogy az ország első embereként különleges jogosítványokkal, mindenki másnál nagyobb hatalommal bírt.

Az utóbbi időben viszont akadt még valaki: Liviu Dragnea. Miután sok politikusnak, miniszternek van (kiszimatolható és nyilvánosságra hozható) takargatnivalója, Romániában mondhatni hagyománynak számít, hogy a költségvetésben a titkosszolgálatoknak, elsősorban a SRI-nek előirányzott össze­get minden kormány emeli. A mostani kormány is ezt tette volna – ha nincs Liviu Dragnea, aki egyenesen azt javasolta, hogy a SRI számára eredetileg tervezett büdzséből vonjanak le 295 millió lejt. (Amiből később 150 millió lett, de ez nem Dragneán múlott.) Romániában egy ilyen kezdeményezéshez legalább annyi merészség és elszántság kell, mint más országokban a bankrabláshoz vagy a marhalopáshoz. Akkor is, ha a román titkosszolgákat a büdzséjük csökkentése ellenére sem fenyegeti az alulfizetettség réme. Hiszen a România Curată nevű civil szervezet közléséből tudjuk: mivel az országos költségvetés 0,5 százalékát kapja, ha a lakossági számarányokat is figyelembe vesszük, a SRI a világ legjobban fizetett titkosszolgálatának tekinthető.

Hogy Dragnea nem a köz, hanem a saját (valamint még jó néhány „büntetőügyes” cimborája) érdekét szem előtt tartva javasolta a SRI büdzséjének a csökkentését? Ez nagy valószínűséggel igaz. De vajon Ambrus Attila hazafiságból rabolt össze kb. 200 millió forintot? Rózsa Sándor a köz érdekében követte el azt a 21 rendbeli rablást, 9 lopást és 1 gyilkosságot, amit sikerült rábizonyítani? Nos, ilyen kontextusban látok egyfajta rokonságot a politikus Dragnea, valamint a bankrabló és a betyár között. Ráadásul minél többet mocskolják a „büntetőügyes” PSD-vezért, annál gyanúsabb nekem, hogy talán nem is olyan fekete az ördög, mint amilyennek lefestik. Számomra ugyanis nyilvánvaló, hogy lejáratási kampány folyik ellene, karaktergyilkosság célpontja, így nem igazán tudható, mi igaz és mi nem mindabból, amivel vádolják-mocskolják. Kik a lejáratási kampány megrendelői? Ez sem tudható, ám az igen, hogy Dragnea nem akkor húzott ujjat először a SRI-vel, amikor a büdzsécsökkentést javasolta. Ne feledjük: a sokat ócsárolt PSD-vezér kedvenc elmélete a következő: Romániát nem választott politikusai vezetik, hanem egy, a háttérben meghúzódó hatalom, az általa párhuzamos államnak elkeresztelt Román Hírszerző Szolgálat (SRI)–Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) „binom”. Valahányszor ezt fejtegeti, ellenlábasai (az úgynevezett demokratikus ellenzéket is beleértve) mindig azzal torkolják le, hogy „büntetőügyes” lévén, kedvenc összeesküvés-elméletének a bevetésével is csak a börtönt akarja elkerülni. Más szóval: Dragnea bűnöző, tehát nem lehet komolyan venni, amit mond.

De vajon helytálló érv ez? Egyáltalán érv ez? Itt bizony ún. „személy elleni érveléssel”, „személyeskedéssel” (argumentum ad hominem) állunk szemben. Ez olyan hamis érvelést jelent, amikor érdembeli bizonyítékok híján (vagy felsorakoztatása helyett) arról, amit a másik fél állít, valaki úgy tereli el a figyelmet, hogy a vitapartner személyét támadja, annak tulajdonságait blamálja, szavait, cselekedeteit igyekszik ellene fordítani stb. Az ilyen esetek többségében a személyeskedő állításai egyáltalán nem vagy csak részben igazak. Azonban még ha egészen igazak, az sem jelenti azt, hogy a blamált személy valótlanságokat állít. Így attól, hogy „büntetőügyes”, Dragnea még fején is találhatja a szöget. Sőt, bizonyos társadalmi jelenségeket éppen a hozzá hasonlók képesek a legjobban átlátni és „kezelni”. Rablóból lesz a legjobb pandúr – tartja a népi mondás. Miért? Mert pandúrrá válása után is képes a rabló fejével gondolkozni. Bár elnökként a hatalma meglett volna hozzá, Emil Constantinescu (akit saját elhíresült mondása szerint is a Securitate győzött le) képtelennek bizonyult megzabolázni a SRI-t. Ahhoz ő túlságosan becsületes volt, csak tisztességes eszközökkel élt. Dragnea esetében más a helyzet, és éppen ez az, ami a PSD-elnököt bizonyos téren veszélyesebbé, sőt, egyenesen eredményessé teszi.

Mára nemcsak napvilágra került, de bizonyítást is nyert, hogy Romániában az igazságszolgáltatás legfontosabb intézményei – a legfelsőbb bíróságot, a Legfelsőbb Bírói Tanácsot, a legfőbb ügyészséget, az Igazságügyi Felügyeletet is beleértve – titkos együttműködési megállapodást írtak alá a Román Hírszerző Szolgálattal. A demokrácia szempontjából ennek nagyvilágra jutása kétségtelenül pozitív fejlemény. Ami viszont – tetszik, nem tetszik – legalább részben annak a harcnak a mellékterméke, amelyet a „büntetőügyes” Dragnea a DNA–SRI „binom”, vagy ha úgy tetszik, az igazságszolgáltatás ellen folytat. Immár hosszú ideje, és enyhén szólva nem a legtisztább eszközökkel…

Boros Ernő