Nyilvánvalóan, az EP-választásra hangolódás is benne van gesztusukban, de az Európai Unió felé lobogtatható szegénységi bizonyítványt is kiállíthatnak a román politikumról, hisz azt a dokumentumot utasítják el, nevezik alkotmányellenesnek igen vehemensen – pártállástól, irányultságtól függetlenül –, amelyre a modern román állam létrejöttét alapozzák, s melynek százéves születését tavaly egy egész esztendőn át ünnepelték. Egyértelműen kitetszik, ha magyarellenességről van szó, nincs jobb- vagy baloldal, csak mindent elsöprő nacionalizmus.

A tavaly december elseje után az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetben még akkor sincs semmi ördögtől való, az európai gyakorlattól eltérő, ha ezt másképp próbálják tálalni a nagy román nemzetféltők. Nem kér egyebet, mint olyan kulturális és területi autonómiát, amilyenre ígéretet tett az 1918. december elsején Gyulafehérváron közfelkiáltással elfogadott, Erdély Romániával való egyesülését  megalapozó nyilatkozat.

Nehéz megérteni, miért tartják olyannyira ördögtől valónak a románság felkent és önjelölt képviselői mindazt, amit az itt élő magyarok akarnak, hisz semmit nem vesz el tőlük, nem csonkítja jogaikat, lehetőségeiket, csupán közösségünk hosszú távú megmaradását szavatolná (talán éppen ezért?). Az alkotmányellenességen kívül sok érv nem is hangzott el, az ellenzék és holdudvarába tartozó véleményformálók ismét farkast kiáltanak, azzal riogatnak, hogy így akarja kizsarolni az RMDSZ a kutyaszorítóba került kormányoldaltól az ország szétdarabolását (sic!), a hatalom birtokosai pedig védekeznek, mosakodnak, magyarázzák, hogy szó sem lehet ilyen jogszabály elfogadásáról, hisz alaptörvénybe ütköző.

Ha másért nem, ezért volt mégis értelme benyújtani az eleve kudarcra ítélt javaslatot, mert így ismét felmutathatjuk ország-világnak, hogy a magát oly demokratikusnak nevező, a kisebbségi kérdés példás megoldásával folyamatosan dicsekvő Románia még vitatkozni sem hajlandó az országban élő majd 8 százaléknyi magyarság elvárásairól, követeléseiről. Egyszer talán elérik a nagy európai jogvédők ingerküszöbét is panaszaink és a Magyarországot pellengérre állító, de Romániában az egyik legelvetemültebb magyarellenes szószólóval (például Rareş Bogdannal, a liberálisok listavezetőjével) ölelkező Manfred Weber is rájön, hogy a nemzeti közösségeket megillető jogok is legalább annyira értékesek, mint az általános emberi jogok, védelmük, és így a kisebbségbe rekedt magyarság védelme kutyakötelességük, ha nemcsak papolni akarnak a jogállamiságról, demokráciáról, hanem valóban szolgálnák is azt.