Csütörtök reggel indultunk útnak, és este érkeztünk meg Mohácsra, ahol még a vacsora előtt ízelítőt kaptunk a busójárással kapcsolatos szokásokból, és a kezdeti riadalmakat követően hamar megbarátkoztunk a busók maszkos alakjaival, akikkel aztán lépten-nyomon összefutottunk a következő napokban.

Pénteken a mohácsi városházán hivatalos fogadásban részesültünk, ahol mindenkit apró ajándékkal lepett meg a város vezetősége. Délelőtt a mohácsi diákokkal ismerkedtünk, majd elindultunk Budapestre. Ott a Hagyományok Házában zenés, székelyföldi népszokásokat, viseleteket és legendákat egymásba fonó előadás részesei lehettünk, mely tartogatott újdonságokat a mohácsi diákoknak és nekünk is. Maradék időnket városnézéssel töltöttük, elsősorban a budai várat megcélozva, ahonnan belátható a  magyar főváros legjellegzetesebb része.

Szombaton Pécsre látogattunk el. Felfedeztük a kerámiával díszített épületeiről híres Zsolnay negyedet, szerencsénk volt egy izgalmas és elgondolkodtató planetáriumi előadáshoz, megtekintettük Gyugyi László lehengerlő gyűjteményét, és élőben néztük végig a cukorkakészítést egy helyi manufaktúrában. A Csontváry-tárlat meglátogatása után szabadon kóboroltunk a belvárosban, este pedig az ottani társulat előadásában néztük meg a Benkő Bence által rendezett Mecseki tigris, vagy amit akartok című, humorral fűszerezett produkciót, úgyhogy jó hangulatban tértünk vissza Mohácsra.

Vasárnap a Kanizsai Dorottya Néprajzi Múzeum meglátogatása után az egész napot a busójárás kiélvezésére fordítottuk. Ekkorra már a hangulat a tetőfokára hágott, a busók egyre csak szaporodtak a városközpontban, akárcsak a bámészkodók, akik szó szerint a világ minden tájáról érkeztek. A busók  felfokozott hangulata és közvetlensége először enyhén ránk ijesztett, később azonban elkezdtük élvezni az interakciót a szerepükbe magukat teljesen beleélő maszkos alakokkal. Bár legtöbbjük gyalogosan, hangos kolompolás kísére­tében közlekedett, találkozhattunk kisebb csoportokkal is, akik a lehető legabszurdabb, nagy valószínűséggel nem túl biztonságos járművekkel szelték az utcákat. A vásári forgatag egyre csak sűrűsödött, mindenki a felvonulásra és az esti máglyagyújtásra igyekezett.

Hétfőn rövid látogatást tettünk a Mohácsi Történelmi Emlékparknál, majd kezdetét vette a hosszas visszaút. Jócskán kifáradtunk, de élményekben gazdag, rendhagyó napokat éltünk meg, és bővült a tudásunk is. A projekt zárásaként a mohácsi diákok látogatnak el Székelyföldre a Szent György Napok idején.

Damokos Beatrix, Székely Mikó Kollégium – XI. A