DEMES CSABA, Sepsiszentgyörgy. Megéltem már két diktatúrát, igaz, a fasiszták idején csak pólyás voltam, nem sok személyes tapasztalatot szereztem róluk, a kommunista rendszerre azonban jól emlékszem: államosítások, kollektivizálás (amibe nagyapám bele is halt), kötelező ki- és betelepítések, kényszermunka és így tovább.
Manapság sem lehetünk nyugodtak, ravasz módszerekkel, a demokrácia nevében próbálnak meghódítani, elnyomni minket, hagyományainkkal és más értékeinkkel együtt. Épp ezért nagy a tétje a májusi EP-választásoknak, akkor dől el, hogy lesz-e, aki képviseljen minket és szót emeljen értünk, vagy pedig elsüllyedünk a mások kívánsága szerint megváltozott világban...
BEREKMÉRI MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. Az alsó szomszéd lakásfelújításba kezdett, egy hónapja éjjel-nappal dönget és fúr egyfolytában. Kivertek minden falat, lekalapálták a csempét, kidobták az ajtókat, új vezetékeket húztak, padlót cseréltek és így tovább, ami mind nagy zajjal járó művelet. Mi pedig idős, beteg emberek vagyunk, a feleségem a lakásból sem tud kimenni, nem tudunk sem pihenni, sem elmenekülni valahova. Az is aggaszt, hogy alattunk a falak eltűntek, de ha már ezt megengedték, akkor legalább a csendórákat szabják úgy meg, hogy nyugta lehessen az embernek. Valamikor, 1991-ben talán megfelelt, hogy délben egy és két óra között, majd este tíztől reggel nyolcig tiltották a zajongást, de az a törvény a részegen randalírozók ellen született, mert akkor nem voltak ilyen lakásfelújítások. Ideje belátni, hogy túlhaladott a rendelkezés, és új szabályokra van szükség. Részemről azt tartanám helyesnek, ha a zajos munkálatokat délelőttre korlátoznák, például 8 és 14 óra közé, hogy délután nyugodtan pihenhessen mindenki az otthonában.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Tavasz kezdetén mindig megrökönyödve és felháborodva veszem tudomásul, hogy a Tega csutakra „kozmetikázza” a lomblevelű fákat. Ezt mindig szóvá is teszem, de mindig hiába. Nagy kár, hogy Romániában nincs zöld párt!