Egy kutatási csereprogram keretében az idén újból Lisszabonban töltöm a márciust, a LENEG Nemzeti Geológiai és Energetikai Intézet meghívására a biomassza vegyi hasznosításával kapcsolatos kutatásaimat végzem. Itt a végeken is jelentős számú magyar közösség él, amely ugyanúgy ragaszkodik hagyományainkhoz, mint bárhol máshol a világon, a mindannyiunk számára fontos ünnepeket minden évben közösségben ünneplik.
Az idén negyedik alkalommal megrendezett 48-as megemlékezésnek a lisszaboni magyar nagykövetség volt a házigazdája, a meghívó így szólt:
„Az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve szeretettel várunk mindenkit, portugál családtagokkal együtt 2019. március 16-án, szombaton a 11 és 14 óra között tartandó kerti ünnepségünkre. A korábbiakhoz hasonlóan a gyerekeket kézműves-foglalkozással, kerti játékokkal, magyar finomságokkal, minden korosztályt népzenével és gulyáslevessel, a felnőtteket magyar borral várjuk. Rövid megemlékezésünk 48-as dalokkal, nagyköveti köszöntővel 11.30-kor kezdődik.”
Ragyogó napsütéses reggelen indultam el a Santo Amaro kikötő irányába, majd onnan 10 percnyi gyaloglás után megérkeztem a helyszínre. Közben újból megcsodáltam a portugálok büszkeségét, az Április 25. hidat, amely összeköti a Tejo folyó két partját. Egyik lábánál ott áll a Krisztus Király-szobor, ennek a csodálatos városnak a védelmezője. Lisszabon minden alkalommal lenyűgöz, mindig tartogat meglepetést az utazó számára. Ilyenkor tavasszal minden mélyzöld, virágoznak a fák, a virágok, a parkokban teljes szépségében megcsodálható számos, odahaza dísznövényként ismert cserje, például a fikusz, gumifa, jézuskoszorú.
A nagykövetségen már ismerősként fogadtak. Az ünnepség nyitányaként egy tehetséges zongorista lány, Somogyi Kinga – Erasmus-ösztöndíjas hallgató – Bartók Béla Este a Székelyeknél című művét játszotta, majd az egybegyűlteket Breuer Klára nagykövet köszöntötte portugál, angol és magyar nyelven. A forradalom jelentőségéről beszélt, és elmondta, hogy bár veszítettünk a fegyverletétellel, Görgey – belátva, hogy az orosz és az osztrák túlerőt az akkori viszonyok mellett nem lehet legyőzni – megakadályozta a további emberáldozatokat. Döntésével hozzájárult az európai polgári társadalom megalakításához, ez egy kezdet volt a modern Magyarország megteremtéséhez. A nagykövet felhívta a hallgatóság figyelmét a Magyar Nemzeti Múzeumban idén megnyílt ’48-as kiállításra is.
A továbbiakban Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója köszöntötte az ünneplőket, felelevenítette a külföldre szakadt forradalmárok és vezetők szerepét, röviden méltatta Czetz János honvédtábornok életét, aki, mint ismeretes, vidékünkről származik. 1822-ben született Gidófalván, örmény, magyar, székely felmenőkkel rendelkezik, és fiatalon, 28 éves korában lett honvédtábornok. Már ötévesen, az édesapja által ajándékozott iránytűvel megtanult tájékozódni, térképet olvasni, ez mind katonai, mind földrajztudományi munkásságához jól fogott. Bebizonyította, hogy jó eredményeket csak kitartással, szorgalommal és hivatással végzett munkával lehet elérni. A forradalom leverése után – sejtve Haynau terveit – emigrációba vonult, élt Németországban, Párizsban, Svájcban, majd az Ibériai-félszigeten. Itt ismerkedett meg későbbi hitvesével, akivel 1859-ben véglegesen elhagyta Európát, és Buenos Airesben telepedett le.
Ő alapította meg az Argentin Földrajzi Intézetet, amely irányításával egész Argentínát feltérképezte; az Argentin Katonai Akadémiának 5 éven át volt igazgatója. Jó barátságot ápolt Asbóth Sándorral, aki Kossuth segédtisztje volt a forradalomban, és aki 1866–1868 között az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete volt. Szeretett volna visszatérni szülőföldjére, de ez nem valósult meg; ezzel kapcsolatos érzelmeit Deáky Albertnek írja meg.
Az ünnepség végén a nagykövet asszony megköszönte a közösség kitartó és odaadó munkáját, és méltatta a Portugál Magyar Egyesület közösségi összetartó szerepét. Az eseményt Csobánka Petra és Gönczi Attila néptánca zárta. Élménydús nap volt, jó volt újból itt ünnepelni, távol a szülőföldemtől olyan gyarapodó közösséggel találkozni, amelynek tagjai tisztelik és megőrzik a múltat, a jelenben is alkotnak, és kitartó munkával, szorgalommal, értéket teremtve ápolják magyarságukat.
Dr. Bartha Sándor
