A közhiedelemmel ellentétben a Down-szindrómások nem mindig felhőtlenül boldogok, mindent érzékelnek a külvilágból és minden hatással van rájuk, ugyanúgy vannak gondolataik, ötleteik, reményeik, álmaik, akárcsak mindenki másnak, és ugyanolyan tiszteletet érdemelnek, mint minden ember – hangsúlyozta Sánta Richárd, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium diákja, az Írisz Ház önkéntese tegnap a Down-szindróma világnapja alkalmából a város főterén szervezett rendezvényen. Az Írisz Ház szervezésében tartott Down-napi eseményen a felvezető után több mint kétszáz gyermek énekelte egyszerre a Honeybeast együttes Idevaló című dalát, amely az elfogadásról szól, a refrénben elhangzik: én is lehetek idevaló.
A főtéri kis színpad előtt az Írisz Házban foglalkoztatott sérült fiatalok mellett több iskola diákjai is felsorakoztak, köztük a Philadelphia Pro Support Familia Manócska csoportja tagjainak osztálytársai a Székely Mikó Kollégiumból, a Gödri Ferenc Általános Iskolából, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumból, a Református Kollégiumból. A Down-szindrómás Szende, Laura, Aba, Áron, Sándor osztálytársai álltak mikrofon elé, hogy néhány szóban jellemezzék barátjukat.
Többször ismétlődött: jószívű, kedves, segítőkész, játékos, megvigasztalja azt, aki szomorú, vicces, okos, összetartja az osztályt, igaz barát. A Plugor Sándor Művészeti Líceumból, a Speciális Iskolából és a Puskás Tivadar Szakközépiskolából is érkeztek csoportok. Utóbbiak évek óta partneri kapcsolatban vannak az Írisz Házzal, a pedagógusok így próbálják közel hozni tanítványaikhoz a másságot.
A rendezvény utolsó mozzanataként a gyermekek a magasba emelték a magukkal hozott csíkos zoknit, jelképeként annak, hogy itt vannak, vállalják saját magukat. Közreműködött a Református Kollégium Szántó Kinga vezette Refsonor kórusa, énekelt Czerják Andrea, zongorán kísért Bustya Dániel, dobolt Fákó Hunor.
