A pár hetes bálnaborjú feltehetően eltévedt ― vagy esetleg anyja tagadta meg ―, ezért keveredett az ausztrál partok közelébe Sydneytől nem messze, ahol aztán anyjának vélt egy jachtot. Még szopni is megpróbált tőle. A bálnafi megmentésére verbuválódott csapat bálnatejjel nem tudta táplálni, mivel ilyesmi nemigen van raktáron, ezért kijachtozott a nyílt vízre, maga után csalva az állatot, hogy legyen némi esélye valódi anyjára találni, vagy csatlakozni egy bálnacsaládhoz. A kisbálna azonban ismét visszatért a kikötőbe, és mindinkább legyengült az éhségtől. Megmentésére még egy bennszülött ,,bálnasuttogót" is bevetettek, ám ő sem tudta éneklésével rábeszélni, hogy ússzon ki a nyílt vízre. Hat nappal a bébibálna megjelenése után vért vettek tőle, és kiderült, hogy a cápaharapásoktól is szenvedő állat már nagyon rossz állapotban van, légzési nehézségei támadtak. A szakértők hosszas vitát követően úgy döntöttek, a legjobb, ha megkímélik a további kínlódástól, és halálos adagnyi szerrel örökre elaltatták. A nézelődők közül többen gyilkosoknak kiáltották ki a ,,kegyeleminjekciót" beadókat.