Iohannis gondolkodik. Fontolgatja, hogy kiírja-e az EP-választások napjára a korrupcióellenes népszavazást. Nyugodtan, ráérősen. Ahhoz képest, hogy bő két évvel ezelőtt, a Grindeanu-kormány igazságszolgáltatást ellehetetlenítő kormányrendeleteinek elfogadása és százezrek utcára vonulása után nagyon határozottan jelentette be egy ilyen referendum szükségességét, most igencsak érdekes a bizonytalankodása.
Persze, sok idő eltelt azóta. Felkente a bűnös kormánykoalíció újabb két kabinetjét, jóváhagyott számos minisztercserét, kényszer alatt ugyan, de beleegyezett a korrupcióellenes főügyész menesztésébe, és nem sokat tett az igazságszolgáltatási törvények kiherélése ellen sem. Most pedig, az elnökválasztás közeledtével már nem biztos, hogy kedvező számára egy ilyen népszavazás. A szociáldemokratákat földbe döngölheti ugyan, de szelet foghat vele olyan erők vitorlájába, akik esélyeit csökkentik. Pártja, a liberálisok ugyancsak leszerepeltek ellenzékben, látványos teret engedtek a sokak szemében változást, újat képviselő Mentsétek meg Románia Szövetségnek (USR), amely máris koalícióra lépett a technokrata kormány miniszterelnökével, a mind népszerűbb Dacian Cioloșsal. S bár hátterük, titkosszolgálatokkal való összefonódásuk egyre nyilvánvalóbb – ez Iohannis esetében sem kétséges –, ők képviselik a legharsányabban a jogállamiság védelmét, pajzsukra emelték Laura Codruţa Kövesit, így a tavalyi, tavalyelőtti nagy tiltakozó megmozdulásokon részt vevő tömegek jelentős része számára ők sokkal hitelesebben képviselik a megtisztulást, mint a kompromisszumok sorának terhét nyögő Iohannis vagy az összevissza vagdalkozó liberálisok. Egy népszavazás tehát elsősorban nekik kedvez, jó eredmény esetén pedig előrukkolhatnak egy veszélyes elnökjelölt-ellenféllel is, már nemcsak Cioloșt, de Kövesit is emlegetik ebben a felállásban. Akkor pedig bizonytalanná válik, kivel kell Iohannisnak megküzdenie a második fordulóban: az SZDP jelöltjével (ő jelenleg teljes gőzzel erre gyúr) vagy egy nála is sokkal elszántabb korrupcióellenes harcossal.
Az elnök tehát gondolkodik, kivár, konzultál. Naponta találkozik újabb és újabb csoportokkal, többnyire a civil szféra képviselőivel, pártja ifjúságával, olyanokkal, akiknek véleményét, akaratát pontosan ismeri. Szidja a kormányt, a koalíciót, annak vezetőit, és megérdeklődi, mit szeretne a nép. Aztán bejelenti: egyre közelebb áll ahhoz, hogy kiírja a népszavazást, pedig egyetlen porcikája és politikai érdeke sem kívánja ezt. Saját csapdájába esett, s most komoly huszárvágásra lenne szüksége, hogy kimásszon belőle. Egyelőre ne fogadjunk nagyobb tételben arra, hogy május végén referendum is lesz, nem csak EP-választás.