Adjátok vissza a hitemet, hogy érdemes volt több mint ötven esztendeig eltűrni a kisebbségi sorsot, a megaláztatást, az üldöztetést nyelvem és fajtám miatt. Érdemes volt, hogy amikor még ropogtak a fegyverek 1989 telén, maroknyi bátor emberrel magyar érdekszervezetet alakítsunk a román tengerben, és érdemes volt küzdeni a márciusi véres marosvásárhelyi eseményeket követő megtorlási akciók ellen. TI, akik most magyarságtudatról, igazságról, emberi jogokról, árulásról szónokoltok, félrevezetve, felheccelve az ártatlan székely népet, akkor hol voltatok? Mi ez a megegyezési színjáték az úgynevezett politikai pluralizmus jegyében, ami évek óta folyik a már nem tudom, hány székelyföldi, lassan a politikai paletta minden skáláját elfoglaló magyar szervezet között? Egy hiányzik csak, éspedig az, amelyiknek a programja a pontos teljesítményt, az istenadta népet segítő gyakorlati megvalósításokat tartalmazza.

A válasz egyszerű. Kisszerű, tehetségtelen akarnokok, a hatalomból kiszorult vagy kirúgott karrieristák, megélhetési politikusok gerjesztett álkonfliktusa ez, mely hatalmas veszélyeket, kockázatokat hordoz.

,,Minden magyar felelős minden magyarért. Összetartozunk" — szólott a 439. csíksomlyói búcsú üzenete, és mégis nagyon sok lelkész van, aki papi fogadalmát megszegve, miszerint békét, testvérszeretetet fog hirdetni, nemzetféltő állepelbe bújva, a legelfajultabb módon uszít még a szószékről is, az Isten házában. Az RMDSZ-vezetők mérhetetlen arroganciája, a mindenkori hatalomhoz való törleszkedése, az úgynevezett polgári jobboldal kompromisszumképtelen, örökösen duzzogó vezetőinek állandó sértődöttsége, pocskondiázó sárdobálása darabokra zúzza az eddig elért jelentéktelen eredményeket, teljesen kiábrándítja a normálisan gondolkodó embereket, és ami a legnagyobb veszély, megerősíti a ,,nevető harmadikat", a hagymakupolások hatalmát Székelyföldön. Akkor majd lesz valódi oka siratni és oktatni a megmaradt nemzetet szavazatgyűjtő erdélyi körútjain a kifulladóban lévő Tusványos örökös díszvendégének, és a püspök úrnak sem kell majd osztania az áldást a végleg elpuskázott magyar—magyar megegyezésre. A legnagyobb áldozatok semmi esetre nem a hazafiasság köntösébe bújt álhazafiak, akiket mellesleg nem fog sajnálni senki, hanem újra az erdélyi magyarok lesznek.

Lakóhelyemen évek óta tapasztalom, hogy mit jelent a széthúzás, a buta gőg, az örökös torzsalkodás, a vallási felekezetek, a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszéd teljes hiánya, a suttogó propaganda, a nem létező bátor kiállás és összefogás a helyi hatalom visszaélései ellen. Azt is látom, hogy kik ennek az állapotnak a haszonélvezői, és kik a vesztesek. A lényeg az, hogy ebben a faluban nem műkődik semmi, és lassan Kovászna megye sereghajtójává válik minden téren.

,,Legyen Erdély újra, amilyen volt" (Wass Albert) — hirdették a gyergyószentmiklósi, eddigi legszínvonalasabb programú EMI-táborba összesereglett fiatalok. Ez az üzenet a nemzet életigenlését, az egységre, az összetartozásra való törekvést jelentette mindannyiunknak, akik még hiszünk a megújulásban, Erdély felemelkedésében és gyarapodásában.

A Kárpátia-koncert felejthetetlen éjszakáján úgy éreztem, hogy a nemzet megfiatalodott szíve dobban. Ez a megújult szívdobbanás azonban nem az önjelölt népvezéreknek szólt. Ők maradjanak csak továbbra is az álságosan megszerzett hatalom kő- és vasfalai között. Hitegessék tovább szivárványos meséikkel a szélsőségekben tévelygő, hőzöngő, folyamatosan csökkenő számú híveiket. Egyszer — és remélem, végleg — csak távozniuk kell onnan, mert nem ismerik Wass Albert üzenetét: ,,Szeresd jobban népedet, mint önmagadat."

A kinyitott ernyő ne csak választási kellék legyen, hanem szüntesse meg végre a szekértáborokat, és gyűjtse maga alá mindazokat, akiknek szíve egyszerre dobban a nemzetért, és legfőképpen rázza fel a kiábrándult, érdektelenségbe zuhant fiatal nemzedéket. A tanácsadók meg maradjanak otthon, mert ott is van bőven tennivaló. Magyarosítani a magyart kell — mondta Széchenyi. Mi itt, a végeken évszázadokon keresztül tudtuk feladatunkat, és meggyőződéssel valljuk, hogy ameddig élünk, megtörni lelkünket nem lehet soha.

A soron következő választásoknak kulcsfontosságú tétje van. A győzelem a megmaradás, a gazdasági-kulturális fellendülés záloga. Elsősorban a kemény gazdasági pozíciók, a tőkeerős vállalkozások a sokat hangoztatott autonómia sikerének legfontosabb letéteményesei. Ez meg egyelőre csak parlamentáris (jogi) úton lehetséges. A népszavazások és zászlólengetések jó közérzetet biztosítanak a népnek és ünnepeltetési lehetőséget a vezéreknek. A gyakorlati haszon eddig nagyon kevés. A legfontosabb, hogy ápoljuk és adjuk tovább a lángot, a hitet, hogy unokáink is megmaradjanak annak, amiért a mi nemzedékünk olyan sokat küzdött és áldozott, és ami egyszerűen így él bennünk: ,,TÖRETLEN HITTEL EMBER ÉS MAGYAR".

ZSIGMOND SÁNDOR, Sepsikőröspatak