Az egyik ― jóindulatú ― magyarázat, hogy választottaink úgy érzik, mindent megtettek a magyarság érdekeinek képviseletéért, kiálltak a közösség céljainak megvalósításáért, és ezt a küzdelmet szeretnék folytatni. A másik ― rosszindulatú ― indoklás szerint az RMDSZ-es politikusok a honatyai státussal járó különféle kiváltságokért, a hatalmi pozíció megőrzéséért szeretnének újabb mandátumhoz jutni.

A jelenség okainak firtatásánál azonban jóval fontosabb annak megvizsgálása, miért marad távol a politikától az erdélyi magyar értelmiségi réteg, miért nem jelentkeztek köztiszteletben álló személyiségek. Ez azért is különös, mert a vegyes választási rendszer miatt egyéni kerületekben zajlik majd a harc, éppen ezért a szövetségnek is érdekében állna olyan jelölteket indítani, akik ismertek, és akiket a közösség megbecsül. Előfordulhat, hogy többen azért nem akarnak politizálni, mert megundorodtak attól, amit látnak, tapasztalnak, mások inkább szakmájuknak élnek, és lehetnek olyanok is, akik kiábrándultak, vagy éppen a szövetség eddigi teljesítményével elégedetlenek.

Bármilyen oka legyen az értelmiségiek távolmaradásának, az RMDSZ vezetőinek alaposan el kellene gondolkodniuk a jelenségen. Hiszen a mindennapi politizáláshoz lehet, hogy megfelelőbbek a szervezet központi vezetőségétől érkező utasításokat pontosan és azonnal végrehajtó pártkatonák, mint az önálló véleménnyel rendelkező, karakteres személyiségek, hosszú távon azonban megkérdőjeleződik az érdek-képviseleti munka hitelessége.