Mert noha a teljes hozzá nem értés vagy a szükséges képességek hiánya is igen súlyos – lásd egyes miniszterek hajmeresztő „teljesítményét” –, de a felelőtlenség, amelyről a miniszterelnök immár sorozatosan tanúságot tesz, megbocsáthatatlan egy magára valamit is adó, főképp európai és azon belül uniós állam esetében. Ne bonyolódjunk bele most, hogy történelmileg szerencsésebb országokban ennél sokkal kevesebbért magas tisztséget viselők kérdés, felszólítás nélkül benyújtják lemondásukat. Viszont az őt a bársonyszékbe ejtőernyőző párt számára sem lehet már sokáig mindegy, hogy milyen következményekkel járnak ennek az egyetlen erényként a feltétlen lojalitást felmutató hölgynek a megnyilvánulásai, annak dacára, hogy az alakulat döntéshozói már jó ideje bizonyították, az ország megítélése nem tartozik a legégetőbb gondjaik közé.

A Dăncilă-jelenség azért igazán aggasztó, mert folyamatosan súlyosbodni látszik. Míg a nyelvtani hibák, elszólások főként a jelenlévőket szórakoztatják, esetleg a médiában adnak széles támadófelületet, illetve az internet népének sorozatos mémgyártási kedvét növelik, az elmúlt pár hónapban a kormányfőnek sikerült ennél sokkal veszélyesebb vizekre eveznie. Legutóbb vasárnap. Nem tudni, hogy hirtelen felindultságból – meghívóinak, az Amerikai–Izraeli Közpolitikai Bizottságnak (AIPAC) is kedveskedve – követte el azt a tévedést, hogy nagyon határozottan megígérte az izraeli román nagykövetség Jeruzsálembe történő költöztetését. Vélhetőleg tetszetőset szeretett volna mondani, vaktában tegyük hozzá, nem mérve fel szavai súlyosságát – hiszen emlékezhetett volna, hogy egy évvel korábban pártbéli főnöke, Liviu Dragnea hasonló kijelentése már felkavarta az állóvizet, diplomáciai szinten is, illetve a kormány azóta is adós az idevágó tanulmánnyal.

A kormányfő fellépése tömören felelőtlenségnek nevezhető, és a következmények sem várattak magukra: a jordániai uralkodó az utolsó pillanatban lemondta romániai látogatását. Egyes értesülések szerint Jeruzsálemmel való „szolidaritásból”. És tulajdonképpen ez teszi igazán súlyossá a helyzetet, nem csak a látogatás elmaradásának Jordánia és Románia gazdasági kapcsolataira kifejtett hatása. Dăncilă „bátor cselekedete” ugyanakkor uniós szinten is feltűnt, meg is érkezett egy diszkrét, de határozott intés: ne játsszanak e kérdéssel, főképp ne széllel szemben. Természetesen a belpolitikai torzsalkodás sem maradt el: mind az államfő, mind az ellenzék külpolitikai dilettantizmusról beszél a kormányfő nyilatkozata kapcsán, távozását követelve. Dăncilă „megvalósításait” elnézve, nincs okunk tiltakozni.