„Románia címere az egységes és oszthatatlan, független és szuverén román nemzetállamot jelképezi” – olvasható az állam címeréről és pecsétjéről szóló 1992/102-es törvény első mondatában. Két és háromnegyed éve módosították a címert a 2016/146-os törvénnyel. Csupán annyi történt, hogy az alappajzsban levő sas fejére felrajzolták a román királyi acélkoronát, s a címerleírásba beszúrták: a sas koronázott.

Az új jogszabály második cikkelye első bekezdésében az áll: a hatóságoknak kötelességük 2018. december 31-ig kicserélni címereiket és pecsétnyomóikat a törvény által meghatározott formára.

Tehát két és fél év állt a hatóságok rendelkezésére, hogy lecseréljék a régi címert és kihelyezzék az újat. A román törvényhozás, esetünkben a képviselőház fittyet hány a saját maga által megszavazott törvényre, nem cserélte ki a címert. Nem a koronázott sasos címer jelenik meg. Ráadásul a régi is hibás: a szívpajzs második mezejében a Moldvát jelképező őstulokfej meg a negyedik mezőben Erdély sasának megjelenítése is téves, mert nem ezüst mázúaknak, hanem fekete színűeknek kellene lenniük – törvény szerint.

No, de úgy látszik, ily nagy dolgokra – mert mégiscsak nagy dolog egy állam címere – nem adnak! Csak az apróságokra: hogy egymás mellett jelenik meg a Teatru és a Színház, a Galerie de artă és a Képtár, az Universitate és Tudományegyetem felirat, vagy hogy a magyarság nemzeti ünnepén nem helyeztek ki ugyanannyi román zászlót, mint magyart… De itt álljunk meg egy szóra! A Románia zászlajáról szóló 1994/75-ös törvény és a zászlóhasználatot szabályozó 2001/1157-es kormányhatározat kimondja, hogy más államok lobogóját csak Románia lobogójával együtt lehet kitűzni. A székelyföldi prefektusok tavalyhoz hasonlóan idén is megbírságolták egyes városok polgármestereit, amiért a március 15-i nemzeti ünnepre piros-fehér-zöld zászlókat tűztek ki, és nem jelenítettek meg ugyanannyi kék-sárga-pirosat is. A vízszintes sávozású piros-fehér-zöld zászló valójában Magyarország hivatalos zászlaja, de ugyanakkor a magyar nemzet zászlaja is. Itt, Erdélyben ünnepekkor a nemzet zászlaját tűzzük ki, nem az államét. A túlbuzgónak tetsző, de valójában fentről irányított prefektusok azzal az indokkal bírságolnak, hogy állami zászló van kint, és nincs mellette román állami lobogó. Miközben a nemzet zászlaját lengeti a szél… Csak értelmezés, avagy jó- vagy rosszindulat kérdése az egész.

Szóval, a 21. század Romániájában, ahol lassabban jutunk el az elektromos meghajtású vonattal Brassóból Budapestre, mint egy évszázaddal korábban az Osztrák–Magyar Monarchiában a gőzmozdony vontatta szerelvénnyel, ahol alig vannak autópályák, ahol összeomlóban a gazdaság, ahol a létminimumon tengődik a lakosság nagy része, úgy tűnik, az a legnagyobb gond, hogy maroknyi székely, magyar használja saját jelképeit, anyanyelvét. És miközben minden szinten támadják a magyar és székely jelképek és kétnyelvű feliratok használatát, maga a román törvényhozás nem tartja be saját törvényét, a román állam nem használja a saját hivatalos címerét. Ez is Románia.