Minden kiskaput megkeres és kipróbál az óvoda közössége, hogy a gyermekek figyelmét felhívják arra, emberségesnek lenni kötelező – hangsúlyozza Kádár Enikő, a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon igazgatója. A több mint kétszáz gyermeket nevelő, oktató tanodában tegnap másodszor szerveztek véradással egybekötött nyílt napot, az intézményben egy nap alatt kétszer annyian adtak vért, mint amennyit átlagban jegyeznek a sepsiszentgyörgyi vérközpontban.
A gyermekeiket óvodába kísérő szülők közül többen felkészülve érkeztek tegnap reggel, hogy maradnak még egy ideig, részt vesznek a véradás előtti kötelező rutinvizsgálatokon, és ha minden rendben, átvonulnak a megyei vérközpont által szakszerűen berendezett vérbegyűjtő helyiségbe, ahol nyugodt körülmények között megtörténik a véradás. Gyenge-Turóczki Barna tavaly is részt vett az akcióban, akkor még a fia járt az óvodába, jelenleg kislányát kíséri naponta az Olt utcai napközi otthonba, úgy tartja kötelességének segíteni. „Amúgy is nemes feladat a véradás, de ha az óvoda szervezi, akkor kettős értéke van annak, hogy mi, szülők is vállaljuk ezt. Nem volt nehéz, jól érzem magam, öt-hat perc az egész, és úgy gondolom, kötelességünk megtenni azokért, akiknek erre szükségük van."
Lovas Lajos Sándor lapunknak azt mondta, korábban is gondolt arra, hogy a véradással segíthet másokon, de valahogy soha nem szánta rá magát, időhiánnyal magyarázta, de így, hogy házhoz jött a lehetőség, egyből vállalkozott. Ilie Kinga is gondolt már arra, hogy véradással segítsen azokon, akik erre rászorulnak, de szüksége volt a buzdításra. Gyermeke óvodájának felhívására nem tudott nemet mondani, sőt, úgy érzi, ezután még többször elmegy vért adni, mert szerinte mindenkinek joga van ahhoz, hogy megkapjon minden szükséges segítséget, ha bajba jut. Pálfi Béla rutinos véradónak számít, korábban barátai kérésére többször vállalkozott véradásra, néhányszor önként is elment, és ezt az alkalmat sem hagyta ki.
Kádár Enikő óvodaigazgató szerint a nyílt nap lényege, hogy a szülő lássa, milyen tevékenységek vannak az óvodában, milyen a pedagógusok, dadák és a gyermekek közötti kapcsolat, hol és hogyan főznek, hol mossák, vasalják a gyermekek ágyneműit. „A szülőt próbáljuk tehermentesíteni. Ha a szülő nyugodt a munkahelyén, a gyermeke is nyugodtan játszik. Ha a szülő ideges, a gyermek már reggel átveszi az idegességet, ami egész nap kivetül az óvónőre és társaira. Az a célunk, hogy higgyék el a szülők, jó helyre hozzák gyermekeiket, és a nyolc óra alatt, amíg velünk vannak, jó helyen vannak.”
Az óvodavezető dicséri Fábián Ildikó és Feldiorean Marianna asszisztensnő munkáját, akik havonta egyszer mind a tíz csoportban tartanak egészségügyi nevelést, és ilyenkor a gyermekek betekintést nyernek, hogyan kell saját és mások egészségére vigyázniuk. Beszélnek a fertőzésekről, a véradásról, az egészséges táplálkozásról – mondotta. „Gyakran tévében, Facebookon látják a gyermekek, hogy velük egykorúak kerülnek bajba, ez megzavarja, foglalkoztatja őket. Itt van a tűzoltóság a szomszédságunkban, naponta halljuk ahogy szirénáznak, nem mindig tűzeset miatt mennek, de kérdezik a gyermekek, hogy hová, miért sietnek, nem került-e bajba egy gyermek, és mi történik vele. Mi sok ezer kiskaput próbálunk ki, hogy a gyermekek figyelmét felhívjuk arra, emberségesnek lenni kötelező.”