Vinkler Aurélia Aranka hímző, népi iparművész, a népművészet mestere, a szakkör vezetője nyitotta meg a Kárpát-medencei varrottasok és hímzések a népművészet világában című kiállítást. Ismertette azt a széles körű tevékenységet, amelyet immár 13 éve végeznek. A plébánia könyvtárában heti rendszerességgel működik a sepsiszentgyörgyi Kolping Családhoz és a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesülethez tartozó Szorgos Kezek Díszítőművészeti Szakkör 25 aktív taggal. Az évek folyamán számos megmérettetésen vettek részt, évente rendeznek kiállítást a megyeszékhelyen, de más városokban, falvakban is, ahová meghívják.

Tavaly négy kiállításuk volt a Gyergyói-medencében, részt vettek képzésekben, konferenciákon és nyári táborokban, s a szakkör is szervezett napközis hímző- és gyöngyfűző táborokat nyaranta. A népművészet mestere beszélt a kétkezi alkotási folyamat öröméről, amely akár meditációs tevékenység is lehet a mai világban. Ugyanakkor plusz jövedelemforrásként pénzt is hozhat a konyhára. Széchenyi Istvánt és Kós Károlyt megidézve hangsúlyozta annak fontosságát: tegyünk róla, hogy ne menjen feledésbe a hagyomány, a kézműves népi kultúra.

Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke kiemelte, hogy Erdélyt mindig is a hagyományokhoz való ragaszkodás jellemezte. Mégis napjainkban új szelek fújnak a hagyományok értelmezésében. Sepsiszentgyörgyön a díszítőművészeti szakkörben és annak vonzáskörében tevékenykedők száma igen jelentős. Ezért is javasolta, hogy a női szakterületen alkotók konferenciáját városunkban tartsák meg júliusban. Az elismerés hangján beszélt a Szorgos Kezek munkájáról. A szorgalom és a művészi igényesség egyaránt jellemzi a kiállított tárgyakat – mondotta. A tárlat igen fontos állomása a magyar hímzéstechnika erdélyi bemutatásának, kiindulópontja kell hogy legyen egy hímzésgyűjtemény létrehozásának.

Szabó Lajos kanonok-plébános felelevenített egy 48 évvel ezelőtti emléket, amikor a boldog emlékű Márton Áron püspök Györgyfalvára helyezte. Szép népviseletük volt az ottaniaknak, de mind a fiókban, ládákban tartották, évente egyszer kiszellőztették. Akkor elhatározta, hogy a plébánián berendez egy györgyfalvi szobát, szőtteseket is szövetett. Az ottaniak újból rácsodálkoztak saját néphagyományuk szépségeire, és lekerültek a falakról a János vitézes, giccses falvédők. A modern élet sok szennyet is hoz, amely eltakarja vagy beszennyezi az igazi értékeket. Vissza kell hozni az értékeinket, ragaszkodnunk, kapaszkodnunk kell gyökereinkhez, népi kultúránkhoz, varrottasainkhoz, hitünkhöz és anyanyelvünkhöz. Ilyen kapaszkodás ez a kiállítás is, hangsúlyozta az atya, amely a tagok odaadását, kitartását, lelkiismeretességét, hűségét és lelkesedését bizonyítja.

Köllő Irén hímző, a szakkör társvezetőjének szavalata és Mátyás Ferenc Bartók Béla csíki gyűjtéséből ihletődött klarinétjátéka színesítette a tárlatnyitót.