Szubrett, naiva, komika, bűvész, majd drámai színész, primadonna, sőt: díva – ez lehetne Kiss Manyi művészi életútja címszavakban. Aki nem Zágonban született, de Zágont tartotta szülőhelyének, és akit mi mindannyian zágoninak, háromszékinek – a mienknek tartunk.
Csupán hatvan esztendőt megadatott élete nyílt könyv, mégsem tud(t)unk mindent róla. Színházi szerepei ismertek, egy híján száz filmjének java részét sokan látták, a Jaj, de jó a habos sütemény refrénű dalt majd mindenki kívülről tudja. Valami mégis hiányzott Kiss Manyiról. Személyes emlékei: hagyatéka. Amely elkallódott, aztán csodálatos módon egy vidéki falusi ház padlásáról előkerült. Csodálatos módon, de nem oktalanul: Szebeni Zsuzsa, Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője még az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként kezdte kutatni Kiss Manyi életét, így jutott el hozzá az információ a lappangó hagyatékról. És majd ennek ismeretében tudta összeállítani a zágoni Kiss Manyi-emlékszobában található kiállítást, és a még később is előkerülő emlékeket felhasználva készítette el Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban csütörtök délután megnyílt, Kiss Manyi – Háromszék „szülötte” című, a legendás színésznő – akit Thalia legrakoncátlanabb tüneményének neveztek – művészi és magánéletét bemutató tárlatot. És hogy Kiss Manyinak, a „mi” Kiss Manyinknak mennyi a tisztelője ma is, mi sem bizonyítja jobban, mint a tárlatmegnyitóra összegyűlt nagyszámú közönség, akik közül néhányan megosztották az egyik legnagyobb magyar színésznőhöz fűződő személyes élményüket is.
