Tizenöt éves jubileumi koncertet tart április 3-án a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében a sepsiszentgyörgyi Gyűszűvirág régizene-együttes. A megtett útról Sebestyén Lajos együttesvezetőt kérdeztük.
– Mikor, hogyan alakult meg az együttes?
– 2004. július 23-án a Kerezsi-kúria udvarán nyolcadmagammal Gyűszűvirág néven alakultunk meg és indítottuk a II. Bikfalvi Reneszánsz Napokat. Azóta minden évben visszatérünk szerepelni „szülőhelyünkre”, évente legalább egyszer. Hol a kultúrházban, hol a templomban, hol az iskola gyepes udvarán vagy az iskola műemlék épületében léptünk fel. Első fellépésünknek hamar híre ment, még azon a nyáron meghívtak zenélni a zabolai kastély udvarába a Bod Péter Megyei Könyvtár egyik nyári rendezvényére, aztán az illyefalvi KIDA nyári konferenciazáró rendezvényére. A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal pedig még azon év őszén elküldte az együttest a szlovákiai Királyhelmec testvérváros borfesztiváljára.
– Hol, milyen rendezvényeken van igény az együttes szereplésére?
– A tizenöt év alatt több önálló koncertünk volt, és nagyon sok közös koncerten léptünk fel iskolánk többi együttesével. Szerepeltünk kiállításmegnyitókon, felléptünk a sepsikőröspataki, felnőtt fogyatékosokat foglalkoztató központ házavatóján. Vendégszerepeltünk iskolákban itthon és több erdélyi városban, felléptünk egy sor rendezvényen. A Down-kórosok világnapján például villámcsődületet tartottunk városunk főterén. Repertoárunknak köszönhetően sok különleges helyszínre kaptunk meghívást egész Háromszéken.
– Milyen fesztiválokon vettetek részt?
– A Baróti Kájoni Consort meghívására a baróti Iskoladombon zenélhettünk. Kétszer is részt vettünk az Olaszteleki Kastélyfesztiválon, ahova magunkkal vittük a Plugor Sándor Művészeti Líceum trombitásait is, hogy toronyzenét fújjanak. Emlékezetes, hogy a budapesti Kós Károly Kollégiumban tartott Vendégségben Budapesten Nemzetközi Ifjúsági Táborban kétszer is nyaralhatott az együttes, ahol többször is szerepeltünk. Innen a rendezőség a tanulók nagy örömére elvitte az együttest Zánkára, a Balaton-partra, ahonnan kiszálltunk a Művészetek Völgyébe, és Taljándörögdön a romtemplomnál a szabadtéri színpadon virágénekekből álló műsorunkat velünk énekelte a közönség.
– Kik az együttes tagjai?
– Az együttes összetétele az évek során állandóan változott. Volt, aki négy évig zenélt velünk, volt, aki egy évet, de olyanok is, akik csak egy-két előadásban működtek közre. A tizenöt év alatt sokan megfordultak az együttesben, nemcsak diákok, hanem tanár kollégák is, az utóbbi időben pedig régebbi végzősök is.
– A régizenéhez korabeli hangszerek, sőt, ruhák is szükségesek. Milyen hangszereken játszik az együttes, van-e különleges fellépőruhátok?
– Hegedűn, brácsán, csellón, bőgőn, furulyákon játszunk, de volt már gitárosunk is, használtunk dorombot és különböző ütőhangszereket, s természetesen énekelünk is. Nagyot lendített az együttesen az, hogy Kerezsi János igazgatónk vásároltatott számunkra egy rend Aulos furulyát öt méretben, a basszustól a szopraninóig. Eleinte a színház jelmeztárából kértük kölcsön a jelmezeket, de pár évvel ezelőtt Sebestyén-Lázár Enikő, iskolánk jelenlegi igazgatója méretre szabott ruhákat készíttetett számunkra, azóta ezekben szerepelünk.
– Milyen muzsikát játszotok?
– Leginkább régi táncmuzsikát, virágénekeket, régi diákdalokat, templomban és vallásos ünnepeken istenes énekeket adunk elő. Kedvenc táncunk Apor Lázár tánca a Kájoni Kódexből, kedvenc istenes énekünk az Adj már csendességet című, a virágénekek közül pedig a Ritka kertben találsz télben kinyílt virágot kezdetű dal. A közönség különlegesen kedveli a párbeszédes dalainkat.
.jpg)
