Most éppen tavaszi vallásos ünnepre készül az orbaiszéki Haraly. Az idén a május 16-i, szerdai napra eső templombúcsú a falu legnagyobb ünnepe, műemlék templomának titulusa a gyónási titok mártírja, Nepomuki Szent János. Kisebb méretű szobrából alig akad néhány a vidéken, Haralyban és a kézdivásárhelyi Kantában tekinthetők meg.

– A rendszerváltás óta a napján szoktuk tartani a búcsút – tájékoztatott Vajda Jolánka, a helyi imacsoport vezetője, amely idén ünnepli működésének 13. évfordulóját. – Szkapulárés tagok vagyunk, ez része a rózsafüzéregyletnek. Vásároltunk már egy Mária-szobrot, amely hiányzott templomunkból, és immár zászlónk is van. Nagy a lelkesedés, és mert a pünkösdi ünnepkörbe esik a búcsú, piros szegfűvel fogjuk díszíteni az oltárt és a templomot is.

Csehország védőszentjét – aki egy cseh faluban született – azért nevezik mártírnak, mert titoktartása miatt életével fizetett, a cseh király zsarnoki parancsára a Prágán átfolyó Moldva vizében lelte kegyetlen halálát. Búcsúnapján még az erdélyi Tenkén, Farkaslakán, Vízaknán, Csíkkozmáson és Balánbányán is megszólalnak majd emlékére a harangok, s mert a sóbányák szentjeként is emlegetik, Aknasugatagon egy bánya viseli nevét.

Haraly ősi templomát egyébként megviselték az évszázadok. Sorozatos tatarozások helyszíne volt, idén a tetőzet és a templombelső stukkós mennyezete vár felújításra – tájékoztatott kérésünkre Kosztándi Botond kántor. – Mivel a remélt pályázat sikertelen volt – mondta –, kénytelenek vagyunk önerőből megkezdeni a munkálatokat. Nem lesz egyszerű, mert mindenképpen szeretnénk megőrizni az épület eredeti belső mennyezetét.

Szőke Barna községi tanácsos egyébként bizakodó ez ügyben: szerinte remény van arra, hogy lehetősége szerint a kiadásokba besegít a gelencei önkormányzat is.
Az épület tömör gerendázatát javítani-erősíteni nem kis feladat, de sürgősen menteni kell, mert egy helyen omlásveszély fenyegeti. Keleti része korábbi, de időközben alakított gótikus, a nyugati későbbi, XVIII. századi. Az egyhajós keleti maradvány két leszelt ívű faragott ajtókeretet őriz: egyik a sekrestye bejárata, a másikat befalazták a külső déli falba. Északi és déli falán freskótöredékeket találtak, feltárására és értékelésére még nem került sor. Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázolja a templom késő barokk oltárképe is. A nyugati homlokzatán felirat található: „Mikor s ki épített, egy élő sem tudja. / Kis kápolna voltam hajdan és őrbástya. / Templom ezer után 744-ben lettem s meg / Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben / Feldíszített Haraly eképp költségén, / Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok / Mit neked utókor emlékül átadok.”

Egyedi jelenség, különlegesség Haralyban, hogy a haranglábat a falu közepén építették fel, „hogy jobban hallja a nép a harangok templomba hívó szavát”.

Van ebben egy neves brassói harangműves által készített s utóbb meghegesztett emlékharang. Felirata: O Rex Gloriae Christe Veni cum Pace P. N. 1617. A PN iniciálék Paulus Neidel brassói harangmíves nevét rejtik.

Kádármester Bukarestben

Haraly hagyományos mestersége régen is a kádárság volt. A két világháború között több tucat mester tevékenykedett itt – idézte fel vendégfogadónk, Szőke Tibor, aki egymagában műveli ezt a hagyományos mesterséget, olykor a fia is besegít. Nemcsak vásárokon, kiállításokon láthatjuk munkáikat, hanem a világhálón is, manapság már sok kézművesnek van honlapja. Tibortól, régi ismerősünktől tudjuk, hogy a haralyiak ragadványneve a „vert tejesek”. Ehhez a régi mesterséghez kötődik részben a kádárság is, nem azért, mintha máshol nem köpültek volna savanyú tejet, hanem azért, hogy annak nélkülözhetetlen kelléke volt a vert tejes dézsa, amely kimondottan kádármunka.

Szőke Tibor

Szőke Tibor elmondta, hogy több alkalommal volt meghívott vendége a székelyföldi városnapoknak, ott volt a kovásznai forgácsfesztiválon, és ha meghívják, bemutatókat is szívesen tart. Munkáit külföldön is ismerik, megrendelésben nem szűkölködik. Ki, amit megrendel, el is szokott jönni a portékáért. A mesterség megélhetést biztosít annak, aki becsülettel műveli azt – emelte ki. Műhelyében készülnek a pálinka tárolására alkalmas és manapság divatos, csapokkal ellátott kisebb-nagyobb hordók, nagyobb méretű boroshordók, újabban káposztás kádak. Számunkra meglepetés a családi fürdőkád, amely olykor olyan nagy, hogy egy egész család is lubickolhat benne, s van úgy, hogy létrával-lépcsővel lehet fel- és belemászni, de olyan is, amelyet beépítenek például egy tágasabb fürdőszobába. S hogy milyen fából készül a több méter átmérőjű, méretes családi fürdőkád? Nem akármilyenből: vörös héjú szemerkefenyő vastag deszkájából – ismertette a mester –, ami bizony nem akárhol terem: van Kommandó és a Kászonok vidékének erdőségeiben, be kell szerezni, meg kell vásárolni. Különben dolgozik még eperfából és szilvafából is – tudtuk meg.

A mestert abból az alkalomból kerestük meg, hogy március elsején többedmagával mint „élő alkotó kincs” hordozóját kitüntetésben részesítette a Nemzeti Identitás és Kultúra Minisztériuma, falon függő diplomáját személyesen a miniszter, Valer-Daniel Breaz írta alá.

– Egyedül képviseltem a székely-magyar kézművességet – mondta a mester –, amit azzal nyomatékosítottam, hogy székely népviseletben jelentem meg, s nagy tapsot kaptam.

Medvetámadások

Híre volt a faluban, hogy Haralyt is meglátogatta a medve. Sorozatosan hívta a nép a csendőröket, mert randalírozott a vad, tyúkokon és nyulakon kívül még a disznót is ki akart szedni az ólból. A kutyák támadták, és az emberek is megjelentek, így aztán valahogy tova­iramodott.

– Három helyen is járt – tájékoztatott Szőke Barna, aki másodmagával, Fejér Sándorral együtt képviseli a falut a gelencei községi tanácsban. – Kárt is okozott, nem keveset.

Látogatásunk idején szállt ki a kármegállapító bizottság, a törvény emberei, a vadőr, az állatorvos, felvették az ilyenkor szükséges jegyzőkönyveket, ami a feltétele annak, hogy a károsultak kártérítést igényelhessenek.

Szőke Barna

Arról is érdeklődtünk, hogy hány lakója van jelenleg Haralynak, ugyanis 1868-ban, Orbán Balázs ottjártakor 559 lélek lakta a falut. Mint megtudtuk, jelenleg még a 250-et sem éri el a lakosság száma, ugyanis a fiatalság nagy része külföldön keresi a megélhetést, és többen nem is szándékoznak egyelőre visszajönni.

Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között fejlesztéseket, beruházásokat tervezni is nehéz. Elég problémás ugyanis közép- és hosszú távon fejleszteni egy olyan kistelepülést, amelynek nem nő, hanem fokozatosan apad a lélekszáma.

Jelenleg mondhatni elhárult minden akadály a haralyi ravatalozó megépítése elől. Beszerezték már a legfontosabb engedélyeket. A községi tanács finanszírozza a beruházást, és ígéret szerint ebben az évben el kell készülnie. Megfelelő helyet is kijelöltek számára a temetőben, ahol a geotechnikai fúrásokat is elvégezték már. Régóta vajúdik az ivóvíz bevezetésének ügye is. Nyertek pályázatot erre a vidéki fejlesztések programjában, és a szerződést is aláírták. Csakhogy ha a köz­ségközpont hálózatára kötnék rá a falut, Gelence magasabban fekvő lakott részei víz nélkül maradnának. Így bizonyára itt is fúrt kutakból oldják meg a problémát, már meg is határozták azt a legmagasabb pontot, amely alkalmas lenne a víztároló elhelyezésére. Bizakodva várják a munkálatok elkezdését.

Szőke Barna azt is elmondta, akadnak olyanok a faluban, akiknek hétvégi – vagy éppen hétközi – házuk van Haralyban, és ha tehetik, besegítenek a település gondjainak megoldásába. Nagy Zoltán például a villanyhálózat munkálatait segítette, Szőke Lajos magánvállalkozó a harangtoronyban végzett fémmunkálatok kivitelezésénél tevékenykedett, de Tarczali doktornőt is említette, aki alkalomadtán több haralyi gyereket táboroztatott.

Haralyban egyébként minden nehéz­ség ellenére jó a közösség hangulata. Fiatalság hiányában folyamatos kultúrmunkára nem lehet számítani, de szinte hagyomány már, hogy minden esztendő karácsonyán sikerül megszervezni egy nagyon nívós karácsonyi koncertet. Gáj Nándor, a sepsiszentgyörgyi népiskola igazgatója szokta elhozni zenélő tanítványaikat, s megajándékozni a falu népét egy ilyen rendezvénnyel. Ha idén karácsonyra nem jön össze, egy őszi koncertet is szívesen meghallgatnánk – jelezték.

Remények

Derűs hangulatban jöttünk ki az elemi iskola épületéből. Szünet volt, s a gyerekek már az ablakból integettek. Szép rend, tisztaság, meleg és mosoly fogadott. A Kézdivásárhelyről ingázó Oláh Erika tanítónő éppen akkor osztotta ki a minden gyereknek kijáró tízórait, a sajtos kiflit és a tejet.

Jókedv az iskolában

– Szófogadók és fegyelmezettek. Mintha ők is éreznék, hogy nem a legkönnyebb feladat négy részre osztani őket, hiszen összevont osztályban tanítok. Nagyon szeretem a szakmámat, és Haralyban is szívesen oktatok. Örömmel mondta el, hogy úgy mutatkozik, jövőre is lesz ugyan­annyi óvodás- és iskoláskorú, mint a jelenlegi tanévben.

A haralyi gazdák reménykedve tekintenek a 2019-es mezőgazdasági évre, annak ellenére is, hogy sajnos sorakozni kezdtek a természeti bajok: nem volt annyi hó a télen, hogy a hólé mélyebbre tudott volna bejutni a talajba, s a tavasz is eléggé száraz időjárással köszöntött be. Örömükre azért szépen keltek a búzavetések.

A mező és a zöldségeskertek megművelői lassú-csendes esőre várnak.

Búcsúzáskor érdeklődtünk a nyári időben olykor itt tartózkodó Szurkos család felől. Kényelmes lakóházuk mindig várja őket – jött a felelet –, s régi, hazai ízeket őrző gyümölcsösük is. Messzire esik Svédország Haralytól, de Budapest is... Ott lakik a két Szurkos testvér. Dr. Szurkos Istvánt számtalan szál köti orbaiszéki falujához. Nemrég jött a hír, hogy könyve jelent meg Amit nehéz kimondani címmel (Budapest – Stockholm, 2018). Testvéröccse, Szurkos András – lapunk külső munkatársa – a magyar főváros lakója. Telefonon kerestük meg új hazájában. „Ha hazamehetek, elsőként a haralyi temetőt fogom felkeresni – mondta a vonal végén. – Jelenleg egy publicisztikai írásaimat tartalmazó kötet összeállításán dolgozom.”