Váry O. Péter
Emlékeznek még Ştefan Mandachi nevére? Ő az a moldvai vállalkozó (mellékesen ügyvéd, egy New York-i színitanoda végzettje, filmet is rendezett), aki megépített egy méter autópályát saját költségén (azért ezzel a magánbefektetéssel sem volt minden rendjén a minőséget illetően, hiszen az elhíresült kilométerkövet a szél elsodorta – talán amolyan Patyomkin-falunak szánta az egészet?), tiltakozásul az összes eddigi román kormányok infrastruktúra-fejlesztés terén felmutatott tehetetlensége ellen.
Aztán egy tüntetést is szervezett, és felhívása nyomán országszerte március 15-én 15 órakor 15 percre munkabeszüntetéssel tiltakoztak mindazok, akik úgy gondolták, egyetértenek kezdeményezésével. Tulajdonképpen az egész országnak le kellett volna állania akkor arra a negyed órára, de hát a civil kurázsi mifelénk még csak óvatosan nyilvánul meg.
Mandachi kezdeményezésének többféle eredménye lett. A politikum kénytelen volt lépni, alig egy hétre az országos méretű tiltakozás után – március 15-én többek közt Kolozsváron egy bírósági ügy zajlása közben kérte a vád képviselője, hogy a tárgyalást függesszék fel arra a bizonyos negyed órára, mert szeretne csatlakozni a munkabeszüntetőkhöz –, a szenátus elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely három sztráda, a Bukarest–Brassó, Brassó–Bákó és az északi autópálya megépítésére kötelezné majd a kormányt (azért a feltételes mód, mert a jogszabálytervezetek elfogadásában a végső szó a képviselőházé, s bár ezúttal a felsőház szállításügyi bizottságának negatív véleményezése ellenére szavaztak a szenátorok, míg a tervezetek a képviselőház asztalára kerülnek, sok minden megtörténhet még mioritikus tájainkon). Legutóbb pedig egyik ellenzéki politikai alakulat képviselője olyan törvényjavaslatot kezdeményezett, amely lehetővé tenné az állampolgároknak, hogy jövedelemadójuk két százalékát, a cégek profitadójuk húsz százalékát egy olyan – később létrehozandó – befektetési alapnak utalják, amely az így összegyűlt pénzt autópálya-építésre fordítaná. A képviselő még szép nevet is kitalált mindehhez: Fogadj örökbe egy autópályát... Igen, arról az ellenzéki pártról van szó, amelyik egy illusztris személyiség tagságára építette karrierjét, azéra, aki szállításügyi miniszter korában „Itt van az Önök pénze” feliratú táblákkal díszítette az országutak mentét.
Különféle kezdeményezésekben tehát hiány nincs, ismervén azonban kies e szép haza működésének mechanizmusát, félő: mind eltűnik a süllyesztőben. Ştefan Mandachit egyesek arra biztatják, fejlessze a felhívást a teljes munkabeszüntetésig, mások cégei ellehetetlenítése miatt aggódnak érte. A Fogadj örökbe egy autópályát komolytalan, inkább csak politikai tőkekovácsoló ötletnek tűnik, semmint valós lehetőségnek, a kormányt autópálya-építésre kötelező törvény sorsa bizonytalanabb a kutya vacsorájánál – ellenben másfajta, gazdasági jellegű kényszerítő megoldáson el lehetne gondolkodni. Valami olyasmin, hogy az alkalmazottak személyi jövedelemadójuknak az államot megillető hányadát, a cégek áruforgalmi adójukat ne közvetlenül a nagy közös kasszába utalják, hanem egy olyan számlára, amelyről a pénzt csak autópálya-építésre szabadna költeni. Lenne akkor sztrádahálózat az országban sűrűbb a pók hálójánál, ráadásul olyan szédületes gyorsasággal, hogy annak még a kínaiak is csodájára járnának.
Hogy naiv vagyok, és álmodozó? Lehet, de annyira azért járok két lábbal a földön, hogy tisztán lássam: politikusainkat nem nagyon hatja meg a civil szféra nyomásgyakorlása, annál inkább a pénz csillogása.
