1945. április 4. volt a szovjet hadijelentések szerint az a nap, amikor a Vörös Hadsereg kiűzte Magyarországról az utolsó német egységeket is, és Magyarország területén befejeződtek a második világháborús harci cselekmények. A szocializmus idején, 1950 és 1989 között április 4-e Magyarország egyik legjelentősebb ünnepe, a felszabadulás napja volt.
Magyarország területén a második világháború utolsó évében zajlottak harci cselekmények: 1944. augusztus 23-án Románia sikeresen kiugrott a háborúból, és nehéz helyzetbe hozta a visszavonuló német erőket és a Kárpátok vonalánál (az ún. Árpád-vonalon) felállt magyar csapatokat, mert az előretörő 2. ukrán front – dél felől kerülve meg a védelmi állásokat – bejutott Erdélybe.
A szovjet csapatok október 11-én bevonultak Kolozsvárra, nyolc nappal később pedig már győztesen fejezték be a németek ellen vívott debreceni tankcsatát. Eközben Horthy Miklós kormányzó Budapesten megpróbálkozott – a románokhoz hasonlóan – a háborúból való kiugrással, de október 15-i kísérlete megbukott egyes tisztek ellenállásán, másrészt a németek időben ártalmatlanították az összeesküvés fő szervezőit (pl. ifj. Horthy Miklóst és Bakay Szilárdot is elrabolták).
Bár egy magyar küldöttség Moszkvában előzetes fegyverszüneti feltételeket fogadott el október 12-én, és később Debrecenben létrejött a szövetségesek oldalán az Ideiglenes Nemzetgyűlés (1944. december 21.), Magyarország nyugati részén Horthy október 17-i lemondása után a Szálasi Ferenc vezette hungaristák kerültek hatalomra, akik folytatták a háborút a nácik oldalán. A Jugoszlávia és Erdély felől előrenyomuló Vörös Hadsereg novemberben elérte a Duna vonalát, valamint a fővárost, amely 1945. február 12-én – 51 napos ostrom után – rommá lőtt állapotban került szovjet kézre.
Budapest ostroma volt a háború magyarországi szakaszának legpusztítóbb eseménye, amelyet joggal neveztek „második Sztálingrádnak”. A magyar főváros bevétele után a Dunán átkelő szovjet csapatok előrenyomulását már csak a fehérvári kétségbeesett német ellentámadás (1945. február 13.) és a Nagybajom környékén elnyúló harcok akadályozták, a frontvonal áprilisra áthaladt az országon, bár ez valószínűleg nem 4-én, hanem legalább egy héttel később történt meg Nemesmedves falu térségében.
A második világháború harci cselekményei mintegy hét hónapon keresztül zajlottak Magyarországon, a bombázások, szárazföldi csaták és a Budapestet romba döntő borzalmas ostrom becslések szerint a nemzeti vagyon negyven százalékát semmisítették meg. Máig zajlanak viták arról, hogy a szovjetek erőszakoskodással, malenykij robottal kísért bevonulása mennyiben tekinthető felszabadításnak, különösen úgy, hogy a Vörös Hadsereg itt-tartózkodása előkészítette a talajt a kommunista hatalomátvételhez.
A nyilvánvaló negatívumok sorolásakor azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Tolbuhin és Malinovszkij marsallok vezette szovjet csapatok véget vetettek a nyilas diktatúrának, a német megszállásnak és a háború borzalmainak. Más kérdés, hogy ezt újabb megszállás, egy újabb zsarnoki rendszer, a kommunista diktatúra követte.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)
