Március 15-ét megelőzően megszaporodtak Romániában a magyar (a római katolikus és református) egyházakat ért támadások. A Securitate és a pártszervek ideológiai indokokkal, illetve rendőri eszközökkel igyekeznek megfélemlíteni mind a híveket, mind pedig a lelkészeket. Így az utóbbi időben a hatóságok több kihallgatást eszközöltek, amelyek során a templomba járók tucatjait próbálták rávenni, hogy terhelő vallomásokat tegyenek – a prédikációk alapján – papjaikra. A papokat pedig azzal fenyegetik, hogy „túl buzgó” vallási tevékenységük könnyen az állami – egyébként nevetségesen alacsony – javadalmazás visszavonását eredményezheti. Hasonló zsarolási eszköz az egyházi épületek tatarozására kiutalt pénzek kilátásba helyezett elvonása, illetve a tatarozási engedélyek esetleges megvonása.

Mint nemrég többször jelentettük, a református egyházon belül Tőkés László temesvári lelkészt fosztották meg állásától. A római katolikus egyház hierarchiájában egyelőre nagyobb ellenállás mutatkozik, így a hatóságok közvetettebb eszközökhöz folyamodtak. Egyes jelentések szerint a legkülönfélébb és gyakorta véletlenszerűnek tűnő zaklatások mindennaposakká váltak. Március utolsó hetében a Securitate emberei betörtek a Kolozsváron levő monostori katolikus parókia épületébe. Egyházi elöljárók által megerősített információk szerint altatót használtak, ugyanis a betörés éjszakáján Kádár István és Balázs József lelkészek, valamint a házvezetőnő otthon tartózkodtak, de a látványosan megrendezett betörésre sem ébredtek fel. Másnap viszont erős kábultságra és fejfájásra panaszkodtak.

Esetük nem egyedi. Betörtek a csobotfalvi Gergely István lelkész garázsába is, megrongálva motorkerékpárját. A csíkrákosi pap lakásába pedig hatszor próbáltak behatolni a Securitate emberei, mialatt ő részt vett Anachlat utolsó székelyföldi ferences rendi barát szárhegyi temetésén. (1989/22. sz. jelentés, 1989. április 4.)

(Szerkesztette: Szekeres Attila)