Ahhoz kétség nem fér, hogy a jászvásári római katolikus egyházfő engedélyével január 27-én tartott első bákói magyar mise közel harmincéves küzdelem eredménye, de ez csupán csepp a tengerben – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. Úgy véli, a havonta egy alkalomra szorítkozó bákói magyar mise nem jelent lényeges előrelépést ügyükben, aminek egyetlen igaz megoldása, ha minden csángó faluban, ahol erre igény van, engedélyezik a magyar misét. Bákó után, pápalátogatás előtt ezekről beszélgettünk a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallásügyi felelősével.
Nyisztor Tinka közel három évtizede fogalmazza a beadványokat a magyar mise érdekében a jászvásári püspöknek, az érsekségnek, a bukaresti pápai nunciusnak, de még a Vatikánba is eljuttatta a moldvai csángók erre vonatkozó kérését. Falustársaival együtt utazott több alkalommal ez ügyben Jászvásárra, s bár hivatalos kihallgatást kértek, nem fogadták, de valahogy mégis minden alkalommal átadták petíciójukat. „Csak elmentünk, odaálltunk az ajtóhoz, és meg kellett hallgatniuk.” Legutóbb a bákói magyar mise után kért bebocsátást a hivatalos meghallgatási napon, de nem kapott választ, pedig csak annyit akart, hogy megköszönje a lehetőséget, amiről bebizonyosodott, nagy igény van rá, hisz január 27-én zsúfolásig megtelt a bákói Szent Miklós-plébániatemplom.
A csángószövetség vallási felelőse lapunknak elmondta, a bákói magyar misét megelőzően hónapokig párhuzamosan mentek a kérvények a nunciatúrára és a püspökségre. Boros Rezső, a szövetség mellett tevékenykedő Petőfi-ösztöndíjas gondozta a jászvásári beadványokat, Nyisztor Tinka pedig személyesen adta át a nunciusnak a kérvényt tavaly szeptemberben a Csíksomlyón tartott püspöki konferencia alkalmával, és ugyanakkor Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek is átnyújtotta ugyanazt a petíciót. „Ott volt minden püspök a konferencián, gondolom, megtárgyalták az ügyünket, és erre jött a válasz, a bákói magyar mise, valószínű, azért, hogy valamit adjanak. De úgy érzem, azóta Pusztinában nőtt a nyomás.”
Nyisztor Tinka elmondta: ez a hatodik év, hogy keresztutat imádkoznak minden pénteken a pusztinai Szent István-templomban. A káplán megpróbálta kirakni őket, rászervezett egy programot a sajátjukra, azt mondta, menjenek ki az utcára imádkozni télen. Nem mentek, a sekrestyébe vonultak, de onnan is kizárta őket.
A jászvásári püspökség húzd meg, ereszd meg politikája, a helyi egyházi potentátok packázása az utóbbi két hónapban is folytatódott. A március 2-i bákói farsangzáró csángó bált megelőzően Nyisztor Tinka kérvényezte, tekintettel arra, hogy több mint ezren érkeznek az eseményre a különböző falvakból, engedélyezzék aznap a magyar misét Bákóban. Ezt elutasították. Akkor szentségimádásra kért engedélyt, ezt megadták, de a bál előtti napon visszavonták.
Lapunk kérdésére, hogy II. János Pál pápa 1991-es budapesti látogatásához hasonlóan – amikor a többszázas nagyságrendű moldvai csángó küldöttség a Szentatya anyanyelvén, vagyis lengyelül írt levelet adott át II. János Pál pápának, arra kérve, segítse őket, küldjön magyar papokat –, Ferenc pápa idei romániai látogatása alkalmával készülnek-e a csángók újabb kérést átnyújtani Szent Péter utódjának, Nyisztor Tinka azt mondta: sem említett levelükre, sem a Vatikánba eljuttatott korábbi beadványaikra nem kaptak választ, most úgy gondolja, az illetékes egyházfőknek kellene lépniük ügyükben. „Majdnem harminc éve mindenfelé nyújtottunk be kérvényeket, a Vatikán pontosan tudja, mi a kérésünk, a bíboros is tudja. Azt gondolom, felsőbb szinten kellene tárgyalásokat folytatniuk. Mi már mindent elmondtunk, most rajtuk lenne a sor. Most nem kérek semmit, mert már mindent megtettünk. Most az egyszer én is szeretnék zarándok lenni, imádkozni és élvezni az egészet.” A pápalátogatásra hangolódást ellenben máris megzavarják azok az egyházi hivatalosságok, akik a csángókat arra biztatják, inkább Jászvásárra menjenek, de elhallgatják, hogy romániai látogatása alkalmával a Szentatya csak Csíksomlyón tart szentmisét.
Felvetésünkre, hogy meddig lehet folytatni ezt a küzdelmet, amit egyelőre csak a hit és a remény táplál, előrelépés nem igazán történik, a csángószövetség vallásügyi felelőse azt mondta, „ennek nem lehet vége, mert ha csak kirakatnak gondolták a bákói magyar misét, és nincs folytatása, akkor a harcot folytatni kell. A püspök, az egyház pontosan tudja, hogy Moldvában a magyarság megtartása nem a városokon, hanem a falvakon múlik. A nagy erőfeszítés ott van a falvakban, Pusztinán kívül azonban nem merik kérni, s Pusztinában is még mindig nyomás alatt vannak az emberek. A kicsi pap, a káplán megszólítja a gyermekeket, hogy ne beszéljenek magyarul. Ő nem tud magyarul gyóntatni, pedig több mint tíz éve megígérték, hogy Pusztinába mindig olyan papokat küldenek, akik tudnak magyarul gyóntatni.”
Mindebből kitűnik: sem Nyisztor Tinka, a pusztinaiak, sem a moldvai csángó magyarok nem kérnek semmi ördöngösséget, csupán annyit, amit huszonnyolc esztendővel ezelőtt írtak II. János Pál pápának: „Segíts nekünk, Szentatyánk, küldj magyar papokat!”
