B. K., Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly utca közepén, a hajdani dohánygyár és a textilgyár előtti sétányon a biciklisávot több helyen is keresztülvágták, és bár úgy-ahogy betömték, most az, aki ott jár el – nem szabadidős mozgás, hanem munkába járás céljából –, azon a pár száz méteres szakaszon is többször kénytelen leszállni a nyeregből, ha ép kerékpárral akar célba érni.
Az a biciklisáv új korában sem volt tökéletes – egyik hibája, hogy a gyalogosoknak szánt pihenőpadok előtt halad –, de legalább használható volt, most azonban sem az úttesten, sem a gyárak előtti sétányon nem lehet tekerni!
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. A Puskás Tivadar-iskola mellett van egy játszótér, jó helyen, mert sűrűn lakott a környék. Csakhogy maga a játszótér környezete förtelmes, csodálom is, hogy a szülők, az ott parkoló autók tulajdonosai és az a sok-sok gyalogos, aki ott vág át, még nem tette szóvá a polgármesteri hivatalban a városnak ezt a szégyenét. Kezdődik a turistaidény, az iskolában most távközlési múzeum is van, nézhetik a vendégek a rendetlenségünket...
DEMES CSABA, Sepsiszentgyörgy. Az ENSZ és az EU bizonyos mértékben ugyanazokat a hibákat követi el, mint annak idején az elvtársak, akik mindenki cipőjére csak egyetlenegy kaptafát készítettek. A magam részéről furcsállom, hogy az EU 28 olyan nemzetállamot tömörít, ahol óriási különbségek vannak a nyelveket, kultúrát, hagyományokat, törvényeket, szokásokat illetően. Ha csak az étkezést nézzük, az is beszédes: minden népnek megvannak a maga nemzeti eledelei. Ehhez kapcsolnék egy igen kényes kérdést: most már, a kötelező szolidaritás nevében csupán azt a maszlagot szabad fogyasztani, amit a brüsszeli konyhán kifőznek? Sokáig azt hittük, hogy végérvényesen megszűnt a fasiszta-kommunista ideológia és gyakorlat, de tévedtünk, csak hibernált, és felébredt!
