2019. március 30-án tornaversenyre igyekeztünk Sepsiszentgyörgyön. Az épület közelében a vendég versenyzők közül többen is tőlünk érdeklődtek a helyszínről. Kértem, hogy csatlakozzanak hozzánk, mi is oda igyekszünk. Odaérve közöltem, hogy ez a célhely, és akkor ezt a választ kaptam: „Úristen! Itt tornásznak?”
Ekkor döbbentem rá, hogy milyen megalázó helyzetben van a Municípiumi Sportklub 14 tornásza és edzője, akik egy kívül-belül omladozó vakolatú, ódon épületben készülnek. Aznap szégyelltem először magam azért, hogy a sepsiszentgyörgyi városközösség tagja vagyok, mert eddig nem tettük szóvá, hogy ezek a gyermekek és edzőjük méltóbb termet és hozzáállást érdemelnek az illetékesek részéről. Tornászainkat egy olyan edző készíti fel Botos Liviu tanár úr személyében, aki külföldi, elit tornászcsapatokat készített fel versenyekre.
Tisztelt illetékes szervek, Önkormányzat, Tanfelügyelőség, Sportminisztérium! Az önök ajtaja vastagon párnázott, kopogásunk nem hallatszik át – de talán az újság hasábjain, a közösségi oldalon felfigyelnek panaszunkra. A szülői közösség és a gyermekek nevében tisztelettel kérjük, tegyenek egy keveset tornászaink érdekében is, ők is a város sportolói. Tegyenek azért, hogy méltó és biztonságos környezetben edzhessenek, hogy büszkék lehessenek városukra!
Bács Emese
