Az uniós, illetve a klasszikus diplomáciai csatornákon (nagyköveteken keresztül) érkező bírálatok kapcsán két sajátosságot érdemes megjegyezni. Úgy tűnik, egyre kozmásabb az, amit a Tudorel Toader igazságügyi miniszter vezényelte reform címén főzőcskéz a kormány – többek között uniós elvárásokra hivatkozva –, és bűze már a külföldi partnerek orrát is elkezdte facsarni. A nagykövetségek levele már nem csak udvariaskodó aggodalomról szól, egyenesen az igazságszolgáltatás helyzetének további romlásáról beszélnek, de hiányzik a finomkodás az EU vezetőinek nyilatkozataiból is. Hogy mennyire jól látják a bukaresti történéseket, azon lehetne vitatkozni, és kérdés, hogy mennyire az EP-választási kampány része ez az egész állásfoglalás-sorozat, de ettől a kormány törekvései még nem fehérednek ki.

Második sajátosságként a kabinet tagjainak a bírálatokra adott arrogáns, helyreutasító válaszai érdemelnek szót, melyekben nyoma sincs a kompromisszumkeresésnek. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy minden bírálat kapcsán az államfő irányába mutogatnak, akire inkább hallgat Brüsszel, és aki szerintük egyedüliként rombolja az ország imázsát. Noha furcsán hathat, de a Laura Codruța Kövesi elleni eljárással kapcsolatos brüsszeli aggodalmakra adott válaszuk ez alkalommal jogos. Valóban nem avatkozhatnak bele az igazságszolgáltatás működésébe, az már egy más kérdés, hogy a mintegy két éve zajló reform hány helyen „törte át” ezt a korlátot, ha nem is közvetlenül, de befolyásolva az ügyészségek, bíróságok döntéshozatalát.

Az Augustin Lazăr főügyész körül kirobbant botrány érdekes ugyan, hihetősége azonban eléggé ingatag lábakon áll. Már az is felvet egy kérdőjelt, hogy a nagy leleplezés egy kormányközeli portáltól érkezett. Furcsa továbbá, hogy a Securitate irattárát vizsgáló testület miért lát neki újra ellenőrizni, ha két ízben már tisztázó döntést hozott. A legfontosabb dilemma ugyanakkor: ha a főügyész „sáros”, akkor mindazok, akik azokban az években hasonló tisztségeket töltöttek be (így a főügyészt talán legvehemensebben támadó Toader miniszter úr), és akik most is a tűz körül sürgölődnek, függetlenek tudtak-e maradni a kommunista hatalomtól? Vagy csak egyik holló vájja ki éppen a másik szemét?

Az elmúlt pár nap történései alapján ismét nincs okunk azt feltételezni, hogy normalizálódna az igaz­ságszolgáltatás, és egyben a jogállamiság helyzete. A kormány egyre mélyebbre képes süllyedni ezen a téren is, igyekezetében ráadásul a teljes, eddig sem túl kedvező megítélésű igazságszolgáltatási intézményrendszert tovább hitelteleníti. Mert Romániában mindig van lejjebb.