Egykori jeles néptanítójára emlékezett vasárnap az erdővidéki község. Pontosabban nép- és kántortanítójára, karmesterére, a falu szülöttjére, Kiss Károlyra (1889–1975), aki mint igényes pedagógus az iskolában felekezetre való tekintet nélkül oktatott tudományra és népzenére, a templomban pedig mint énekvezér a megtartó egyházi zene révén ványolta egy csokorba a népes település zsenge korú emberöltőit 31 évre nyúló tevékenységének idején.
Kiss Károly születésének 130. évfordulóján idézték fel az évek gyors járása miatt egyre halványuló emlékét a Vargyason összegyűlt leszármazottjai és alig néhány szépkort megért egykori tanítványa, többek között a 102 éves helybeli tiszteletes, Dimény András, aki jelen volt az emlékünnepségen. Bizonyára dédapja születésnapja kutatói és szerkesztői munkára serkentette Kálnoki Kiss Sándor (szül. 1936) budapesti nyugalmazott mérnököt, hogy méltó emlékezésként sajtó alá rendezze Kiss Károly felette érdekes, olvasmányos és egyfajta igaz korrajzként is beillő emlékiratát: Ha meghalok, csillag leszek... Kiss Károly kántortanító emlékirata (1889–1975) (Budapest, 2019).
A Vargyasra tervezett évfordulót az említett, 190 oldalra terjedő kiadvánnyal és egy a kötet mellé illesztett olyan CD-vel köszöntötte a dédunoka, amelyen dédapja énekli kedvenc dalait (többek között a kötet címadó énekét is). Így meghallgathattuk a Vargyas népének szóló ajánlással 1967-ben Kolozsvárt orsós szalagra rögzített felvétel digitális másolatát is. Találó volt tehát, hogy az évfordulóra időzített mementót vasárnapi istentisztelet előzze meg az unitárius templomban. Szószéki beszédében Ilkei Árpád helybeli lelkész a bibliai „Jó pásztor” textusára (Ján.10) építkezve rajzolta meg eszményi képét annak a hajdani rektor-tanítónak, aki életének tetemes részét áldozta szülőfaluja népének oktatására, nevelésére. Mindennapi életét zenei anyanyelvünk gyakorlásával tette könnyebbé, elviselhetőbbé a XX. század első felének magyar lelkeket megpróbáló, vérzivataros évtizedeiben.
A fiatalok és a vargyasi dalárda templomi műsora után az 1996-ban emléktáblával megjelölt egykori rektori lakás elé vonultak, ahol Kiss Károly unokája, Nagyné Kiss Ágnes köszöntötte az ünneplőket, Tóth Péter gondnok, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Sütő Levente községi polgármester és a helyi közületek elhelyezték az emlékezés koszorúit. Ilkei tiszteletes megáldotta azt a vargyasi földdel tele dobozt, valamint kopjafát, amelyet késői leszármazottként Stankovits Gergő faragott, s amelyeket Kiss Ági unokájával együtt fognak elhelyezni Kiss Károly kolozsvári, Házsongárdi temetőben levő síremlékére. A vargyasi mementó példaadó kapocs, amire a legnagyobb szüksége van népünknek az egyre erősödő hazai interetnikus szélviharok közepette. A kötet szerzője, Kálnoki Kiss Sándor népes érdeklődő előtt mutatta be a kiadott emlékiratot, tiszteletpéldányokat adott át a rokoni körnek és vargyasi adatközlőinek. Az ünnepi megemlékezés szeretetvendégséggel zárult.
