Kevés első könyves író képes önmaga lecsupaszítására úgy, hogy mondandója ne váljon közhelyessé. Első kötetnél különösen nagy a veszély, mivel bele lehet szédülni a szavak, az érzelmek mámorába, el lehet hinni, hogy a mi mondanivalónk a legfontosabb a világon.
Az 1978-ban Sepsiszentgyörgyön született, jelenleg az Arad megyei Kisiratoson élő Vajda Anna Noémi sikeresen elkerülte az első könyvesek minden buktatóját. Bizonyítja ezt az is, hogy rangos irodalmi lapok közölték írásait (Látó, Székelyföld, Hitel, Irodalmi Jelen), megkapta a Szabó Gyula-emlékdíjat is.
A tíz elbeszélést tartalmazó Hámozottak igazi meglepetés az erdélyi könyvek palettáján. Különös mélységekbe merészkedik, mondatai és mondanivalója magával ragadóak, a feszes írások csaknem könyörtelenek, olykor bizony az olvasót is nyugtalanná teszik, annak ellenére, hogy többé-kevésbé olyan történeteket tárnak fel, melyek bárkivel megeshetnek. Mintegy harmincöt év elevenedik meg a lapokon, eltekintve a címadó elbeszéléstől, amely a kötet egyik csúcspontja, és nagyon sajátos módon vezeti a munkatáborok világába az olvasót.
Az olykor traumatikus szövegek valójában a múlt levetkőzését, átértékelését szolgálják. Közülünk sokan hordozzák magukban a diktatúra okozta sebeket, legnagyobb tragédiájuk talán az, hogy erről nem is tudnak. Vajda Anna Noémi az irodalom minden eszközét latba vetve beszél megéléseiről, sebeiről, az életét meghatározó történésekről. A szerző érzékenysége magával ragadó, mi több: felemelő.
MIKLÓSI SZABÓ ISTVÁN
Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2018
