Manapság már senki nem lepődik meg azon, ha a szülők maguk döntenek arról, gyermekeik milyen iskolában tanuljanak. Sokan ideiglenes lakhelyi igazolást szereznek azért, hogy az óhajtott intézménybe írathassák előkészítő osztályba induló gyermeküket, ha tehetik, még a tanítót is megválasztják, majd, ha néhány év múlva másként döntenek, más iskolát választanak. Az ellenben mifelénk ritka, hogy az iskola helyett az otthonoktatást válassza egy család már indulásból, vagy menet közben térjen rá erre a módszerre, de az elmúlt években Háromszéken is egyre több a követője ennek a rendszernek. Az első fecskék már túl vannak az érettségin, egyetemre járnak, példájuk bizonyítja, kitartással, következetességgel az otthonoktatás is lehet eredményes.
Túl az első érettségin
A háromgyermekes sepsiszentgyörgyi Simon Szabolcs és Margit Háromszéken elsőként választotta az otthonoktatást ezelőtt tizenöt esztendővel. Tapasztalataikról 2014 tavaszán kérdeztük, akkor Simon Szabolcs azt mondta lapunknak, gyermekkorában többször előfordult, hogy amire az iskolában tanították, nem egyezett meg azzal, amit otthon hallott adott dologról. Szülőként fontosnak tartja, hogy nagyon világos és következetes álláspontot képviseljen a gyermeke előtt. „Ez a megközelítés abból származott, hogy a szülő feladata gondoskodni gyermeke neveléséről, neveltetéséről, és ennek nemcsak az akadémiai része a fontos, hanem a jellembeli fejlődés is. Az ismeretszerzés mellett az is fontos, hogy a gyermek jelleme fejlődjön, hogy azok a keresztény alapelvek, amelyeket mi helyesnek, jónak látunk, érvényesüljenek. Ezek a becsületesség, megbízhatóság, szavahihetőség, kitartás” – mondotta öt esztendővel ezelőtt. Akkor és azóta is sokan megkérdőjelezik, hogy az otthonoktatás nyújt-e elegendő szellemi és jellembeli táplálékot a gyermeknek, nincs-e túlságosan védve a nehézségektől, kortársaihoz képest nem marad-e le a szocializációban, ha ismereteit, tapasztalatait nem közösségben szerzi. A választ az otthon oktató szülőknél kerestük.
Bíztak magukban és gyermekeikben
A Simon család legnagyobb gyermeke, Hanna óvodáskorú volt, amikor a szülők egy előadást hallgattak meg az otthonoktatásról. Sok kérdés felmerült bennük, hogy valóban jó-e ez számukra, de belevágtak, és ők sem gondolták, hogy mennyi ajándékot kapnak ettől a módszertől. Sokat lehettek együtt gyermekeikkel, és azt látták, hogy nevelésük azon az úton halad, amelyet kezdetben célként tűztek ki maguknak. A presbiteriánus lelkésszel és feleségével sepsiszentgyörgyi otthonukban beszélgettünk.
Hanna, Tekla és Péter az elemi osztályokat az amerikai otthonoktatási rendszerben végezte keresztény hátterű iskola programja szerint. A szülők megkapták a tananyagot, gyermekeikkel otthon készültek, és minden tanév végén bizonylatot állított ki az iskola arról, hogy a gyermek elvégezte az adott osztályt, tudása megfelel az elvárt szintnek. Az értékelés a szülőkre volt bízva, Simonék ellenben úgy érezték, túl elfogultak saját gyermekeik iránt, ezért külső segítséget kértek egy tanítónőtől, aki levizsgáztatta a gyermekeket minden tárgyból, és összehasonlította felkészültségüket a hazai közoktatásban érvényes elvárásokkal. A gyermekek jól haladtak, a szülők továbbra is bíztak a módszerben és folytatták.
Ötödik osztálytól egy magyarországi állami iskola részlegesen felmentett diákjai voltak. Tömbösített formában, évente háromszor egy-egy hetet jártak az órákra, de közben is követték a fő tantárgyak tanóráit skype-on. Simon Szabolcs ezt hibridrendszernek nevezte. A tanteremben a tábla közelében felszerelt kamera révén a gyermekekhez eljutott a hang- és képanyag, a tanár pedig monitoron láthatta az otthon tanuló diákot. A gyermekek igyekeztek jelen lenni a skype-os órákon. Kilencedik osztálytól egy állami akkreditációval rendelkező magániskolába iratkoztak, ott is működött a skype-os tanóra, a legnagyobb Simon lány, Hanna ott érettségizett, jelenleg Miskolcon másodéves egyetemista orvosi diagnosztikai analitikus szakon. Időközben az az iskola megszűnt. Jelenleg Tekla tizenkettedikes, Péter pedig tizedikes a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban működő Digitális Középiskolában. Az iskola elkészített egy középfokú érettségire felkészítő tananyagot minden tantárgyból, amelyet hathetes modulokban kiadnak a diákoknak, abból kell készülni, gyakorolni, tesztlapokat kitölteni, és minden modul végén a helyszínen vizsgáznak a tanulók.
A Simon házaspár úgy tartja, nem különös az, hogy követik a gyermekek haladását, számonkérik, hogy elvégezték-e a feladatukat, hisz ez más családban is így van, akkor is, ha a gyermek iskolába jár. „Minden családban elvárják a gyermektől, hogy tanuljon, haladjon, mert nem úgy állnak hozzá, hogy mindegy, felnősz, mint az út szélén a ciher, hisz mindenki a javát akarja a gyermekének. Nyilván megvannak a küzdelmek. Nem a lazsálás az elvünk, és nem az, hogy éljük valahogy túl a mát, mert úgy tartjuk, adott cél eléréséhez alulról kell építkezni, és erről nagyon sokat beszélgetünk a gyermekekkel” – mondta az édesapa. „Nálunk is voltak szinkópák, mint minden családban a tizenévesekkel, ez a mi gyermekeinket sem kerülte ki. Nem két angyalnak a gyermekeiről beszélünk, hanem két embernek a gyermekei ők is.”
Simon Margit azt tartja az otthonoktatás legnagyobb erényének, hogy ezáltal ők, a szülők vannak hatással a gyermekekre, ők a minta számukra. De ez nem azt jelenti, hogy más példával nem találkoznak, hisz járnak a Tanulók Háza köreire, uszodába, önkénteskednek is időnként. Simonék szerint gyermekeik nem mentesülnek a külvilágból érkező kihívások, nehézségek alól, az pedig, hogy az apa presbiteriánus lelkész, és a gyermekek a gyülekezeti közösség közelében nőttek fel, javukra válik.
Az élet a legjobb iskola
A Romániai Otthon Oktatók Egyesületének becslése szerint háromszáz körüli azoknak a családoknak a száma, amelyeknek a gyermekei magántanulók. Háromszéken több mint tíz családban tanulnak a gyermekek az otthonoktatási rendszerben, a vizsgákra, felkészítőkre közösen járnak. A hétvégén is vizsgáztak, több családból utaztak együtt a távoktatásban részesülő diákok Miskolcra, köztük a Zalánban élő Blága Botond és Enikő legnagyobb gyermeke is.
Apa és fia a műhelyben
Blágáék megtapasztalták a hazai oktatási rendszert is, és mivel sok mindennel nem értettek egyet, úgy döntöttek, hogy átváltanak az otthonoktatásra. Nyolcadikos, kilencedikes és végzős gyermekeik otthon tanulnak, a legkisebb még óvodáskorú, de ő is testvéreit követi majd. A bőrdíszműves házaspár úgy tartja: „Isten a szülőkre bízza a gyermekeket, és nem egy intézményre”, tanulni pedig nemcsak az iskolában lehet, hanem a valós élethelyzetekben is, hisz az élet a legjobb iskola. Ezért bevonják őket a háztáji munkába, a szülőkkel együtt tevékenykednek a műhelyben, de jut idejük néptáncra, mozgásszínházra is. Blága Enikő szerint az otthonoktatás legnagyobb csapdája a szabadság, mert ha valaki nem elég következetes az időbeosztás tekintetében, könnyen félresikerülhetnek a dolgok. Gyermekeik jól boldogulnak a feladott tananyaggal, ha valami nem tiszta, segítséget kérnek, interneten is utánanéznek, matematikából pedig tanár segít, ha elakadnak. A Blága család úgy érzi, jól döntöttek, amikor ezt a módszert választották gyermekeik számára, és bíznak abban, a kézművesmunka, a gazdálkodás, az istenhit, a természet közelsége jó lelki és szellemi táptalaj négy gyermekük számára.
A szerencsés középút
Minden bizonnyal nagyon sok szülő nem ért egyet a hazai oktatási rendszerrel, a túlzsúfolt programmal, a tananyag tartalmával, a számonkérés módszerével, a sokféle vizsgáztatással. Így, valószínű, sokan megpróbálják gyermekeiket olyan irányba terelni, hogy inkább arra fektessenek hangsúlyt, amit szeretnek, ami iránt készséget éreznek, ezáltal óvják őket attól, hogy agyonhajszoltak legyenek, vagy netán épp az ellenkezője, az iskolaundor kerítse őket hatalmába.
Bakó Erika pszichológus, gyógypedagógus arról számolt be lapunknak, hogy férjével együtt ők is azok közé tartoznak, akik úgy gondolják, nagyon sok fölösleges dolgot erőltet a gyermekekre a hazai közoktatás, ezért korábban latolgatták, hogy kiveszik gyermekeiket az iskolából és otthon oktatják, de végül engedtek a gyermekek kérésének és nem változtattak. Gyermekeik óhaja volt, maradhassanak az iskolában, mert ugyan sok mindennel nem értenek egyet ők sem, de a közösséget szeretik. Bakóék fia elsőéves egyetemista, a két lány a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban tanul tizenegyedik, illetve hatodik osztályban. Bakó Erika lapunknak azt mondta, szerinte a szociális kapcsolatok szempontjából fontos, hogy a gyermek valahová tartozzék, legyen az iskolai vagy más közösség. A hazai tanrendben többek között azt kifogásolja, hogy „nem az interdiszciplináris látásmód megközelítése az uralkodó, ami gyakorlatilag gyümölcsözővé tenné a gyermek további életét, a kapcsolatait, a boldogulását az életben, így a gyermek nem látja az összefüggést az egyes tantárgyak között. Gyakorlatilag nem látom, hogy az életre készítenék fel, mivel a sablonos, mechanikus látásmód uralkodik az iskolában. Ezért elfogadtuk a gyermekek választását, hogy maradjanak a közösségben, de nem nyaggatjuk a tanulással, nem baj, ha esetleg kisebb osztályzatot kapnak, inkább csinálják azt, amit szeretnek.”
Civil kezdeményezés
A Romániai Otthon Oktatók Egyesülete szerint ennek az oktatási formának is létjogosultsága van a közoktatásban. A 2002-ben alapított egyesület több ízben kezdeményezte, hogy a kifejezés kerüljön bele az oktatási törvénybe, legyen elismert oktatási típus, ezt ellenben mindeddig nem sikerült elérni. A szervezet április 28-án konferenciát tart Székelyudvarhelyen, ahol minden bizonnyal újból terítékre kerülnek az egyesület célkitűzései, amelyek a homeschooling.ro/otthonoktatas honlapon közzétett szöveg szerint a következőek: „Az oktatás helyszíne többé ne legyen korlátozott, engedélyeztessék az oktatás a diák otthonában is (otthonoktatás). Az otthonoktatás a nemzeti oktatási rendszer keretén belül kapjon helyet és az államilag elfogadott tanterv alapján történjen. Az otthon oktatott diák számára vezessék be a rendszeres időközönkénti vizsgát az általa elsajátított tananyagból, hogy érvényes oklevelet szerezhessen. A vizsgák egy erre felhatalmazott intézményben vagy egy államilag elismert iskolában történjenek. A diákok képességeik függvényében haladhassanak gyorsabban is a tananyaggal, de nem lassabban, mint a nemzeti tanterv korhoz kötött követelményei. Egy jó képességű diák hamarabb vizsgázhasson le az általa elsajátított tananyagból, mint más korosztálybeli társai.”
