Gyakran elhangzott Szentivánlaborfalván a falu két jeles személyiségének neve a hétvégi emlékező ünnepségen: a Laborfalvi Róza asszonyé és a tudós, egyetemi tanár Berde Áron professzoré. Pénteken – az ünnepség részeként – népes gyermeksereg versengett a Laborfalvi Róza – Szépen magyarul vetélkedőn, szombaton az ikerfalu szülöttére emlékeztek, és leleplezték fém domborművét születésének 200. évfordulója alkalmával.
Megnyitóünnepségnek számított az anyanyelvi vetélkedő – nyilatkozta Tóth Tünde ötletgazda és szervező tanítónő. Negyvenegy tanuló jelent meg a két szomszédos megye tizenegy településéről, Háromszékről és a Hargita megyei Csíkdánfalváról és Madéfalváról. A zsűrinek – dr. Tapodi Zsuzsa egyetemi tanár, Zorkóczy Zenóbia színművésznő és Dimény H. Árpád költő – a több kategóriában zajló versenyen kellett döntenie, minden diák szívéhez közel álló verset választhatott. Szentivánlaborfalváról Göndör Nándor előkészítő osztályos jelentkezett, aki második díjas lett, és szintén ő kapta meg a Korodi Hajnalka-díjat, amelyet már harmadik alkalommal hozott el mihozzánk az átadó Matekovicsné Korodi Mária nyugalmazott aradi tanár. A vetélkedő másik helyi szervezője Mikola Éva helybeli tanítónő volt.
Szentivánlaborfalván otthon van az ökumené, mert minden rendezvény a három itt élő felekezet tagjainak közös munkája, miképpen a Berde Mózsa Általános Iskolában zajlott emlékünnepség is, amelyet Kelemen Alpár mérnök-karmester, lelkes helyi művelődésszervező nyitott meg a Berde Mózsa- és Laborfalvi Róza-emléknapsorozat harmadik rendezvényeként.
Szabó Margit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alsó-háromszéki elnöke, az uzoni központi iskola igazgatója köszöntötte a népes közönséget. Az ünnepelt Berde Áronról a róla megjelent emlékfüzet szerzőjeként Bagoly Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola történelem szakos tanára tartott vetített képes előadást. Laborfalvi Berde Áron (1819–1892) tudós, jogász, közgazdász, egyetemi és unitárius kollégiumi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az első magyar meteorológiai és klimatológiai szakkönyv szerzője, a Kolozsvári Tudományegyetem első rektora volt. Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – Magyar Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi fiókintézetének igazgatója értékelte, hogy a rendezvény egyike a napjainkban is egyre szaporodó művelődéstörténeti módszernek: az emlékmegőrzésnek. Ráduly István, Uzon község polgármestere örömmel mondta el köszöntőbeszédében: csak a tágabb értelemben vett Sepsiszéknek annyi jeles személyisége van, hogy megvalósulni látszik az a saját elképzelése, mely szerint Uzon község szabadidőparkjában szoborcsoportot létesítsenek, s a szűkebb vidék jelességeinek mellszobrai láttán ismerkedhessenek a térséggel az ide érkezők.
Szavalók és énekesek tették ünnepivé az osztályteremben zajló emlékünnepséget. Berde Mózsa emlékplakettje mellé, közös márványlapra helyezték el Berde Áron bronzból készült portrédomborművét, Petrovits István alkotását az iskola udvar felőli falán. Az ünnepségen áldást mondott Török István, a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese.
Az iskola és az unitárius templom udvarát egykor szigorúan lezáró kerítésen valódi és kissé jelképes átjárót nyitottak a szervezők: közel 30 esztendő után végre szó szerint egymás mellé került a templom és az iskola. Az emlékrendezvény kórustalálkozóval végződött a templomban. Öt együttes, a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő helyi Székely István Dalkör és a Laborfalvi Róza Nőszövetségi Kórus, az uzoni református dalárda, a székelytamásfalvi férfikórus és a bodoki kamarakórus emelte magasba megtartó zenei anyanyelvünket. A katolikus egyház kultúrházában a délutánba nyúlt a közös szeretetvendégség.
