Szombat dél. A Művészeti és Népiskola termében mintegy húszan ülik körbe a zongorát. Isten éltessen minden leánykagyermeket – szól a karvezető, Szabó József zenetanár, azaz Jocó, és virágokat oszt. Aztán megkezdődik a beéneklés, amelyet sajátos testhelyzetben, mozdulatlan felsőtesttel kell végrehajtani. Épp egy kvintet hallunk. A fiatalok minden szombat délben összeülnek énekelni. Sokan vidékről járnak be. Felcsendül az első dal, az Örökségünk: „Megtanulom, megőrzöm / Tanítom, továbbadom / A szüleim nyelvét a gyermekeim hangján / Elvenni nem hagyom / Magyarul küzdök / Magyarul tűrök / Magyarul dobbanok / És magyarul álmodom.” Mindezt lelkes fiatalok szájából hallani: van városunkban egy ilyen csapat, a Harmónia, amely megérdemel minden figyelmet. Erről és sok mindenről beszélgettünk Szabó Jocóval a próba után.
– A honlapotokat böngészve egy mondaton megakadt a szemem: „légy önmagad”. Mit jelent ez?
– 2013-ban olyan liberális elvek alapján alapítottam a kórust, amely a mai napig egyben tartja és működőképessé teszi azt. Egyenlőséget hirdetünk és az emberi kapcsolatok harmóniájára törekszünk. Ha mindenki jól érzi magát köztünk, szívesen járnak próbákra, koncertezni. Szeretném felfedezni a bennük rejlő értékeket, és a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Ezért írom át a darabjaink nagy részét, hogy minden kórustagunk személyesen neki címzettnek érezze. Ezt jelenti számunkra a „légy önmagad” filozófia. Annyi kötelezettsége van egy kórustagnak, hogy beszéljen tisztességesen, jelenjen meg a próbákon vagy egyéb találkozón, és szóljon, ha nem tud részt venni. Tehát minden esetben legyen őszinte. A közvetlenség által baráti közösséggé alakultunk, és ez látszik a kóruson. Azért hívják Harmóniának, mert mi nemcsak a zenei harmóniára törekszünk, hanem az emberi megértésre, igazi belső harmóniára is. A Harmónia tehát egy életforma is egyben.
– Szerinted milyen pozitív hozadéka van a minőségi zenének egy mai fiatal életében?
– Úgy érzem, a mai fiatalok nem részesülnek kellő szintű esztétikai nevelésben. Ha szigorú szabályrendszert nem is, útmutatást adni pedagógusi kötelességünk. Idén hat iskolában tanítok zenét sokféle gyermeknek, és azt tapasztalom, hogy más és más az esztétikai igényük. Az egyszerű gyermeknek is meg kell mutatnom, milyen az értékes zene. Próbálok érdekesen mesélni a komolyzenéről, koncertekre vagy akár operába elvinni őket. Így sokkal valószínűbb, hogy befogadják azt.
– Mi különböztet meg titeket a többi kórustól?
– A legnagyobb különbség a repertoár és a gondolkodásmód. Az utóbbiról fennebb már szóltam. Bár nem végeztem zeneszerzői szakot, nagyon szeretek alkotni, új darabokat komponálni vagy épp meglévőket átírni a kórus számára, akár az énekeseim hangjára szabni azokat. De nem minden dalt alakítunk át. Íratlan szabály például, hogy a Szózatba, a Himnuszba vagy épp valamelyik komolyzenei alkotásba nem szabad belenyúlni. A darabokat úgy választjuk ki, hogy tematikailag legyen illő az előadás helyszínéhez, komorat a templomba, szórakoztatót például a városnapokra. Próbálunk a világi és az egyházi muzsika közti arany középúton járkálni.
– Szoktatok együttműködni helyi kórusokkal?
– Leginkább a zenetanári munkakörömnek köszönhetően szinte minden kórusvezetőt ismerek a környéken, több kórusnak is tagja voltam gyermekként, illetve a saját kórus megalapítása előtt. Mindegyikkel jó kapcsolatot ápolunk. Több kórustagunk is énekel máshol, ezért közvetlen és közvetett módon is kapcsolatban vagyunk velük. Nem korlátozom tagjainkat csak a mi kórusunkban való éneklésre, sőt, arra biztatom őket, hogy minél több kórusban énekeljenek, ami egy viszonyítási pontot ad nekik, gazdagítja tudásukat, fejleszti készségeiket – az énektudást éppúgy, mint a szociális készségeket.
– Megnéztem a honlapotokon, hogy többek közt jártatok Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban. Ki támogatja fellépéseiteket?
– Leggyakrabban a Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalához, illetve a Bethlen Gábor Alaphoz nyújtunk be pályázatokat, ebből tudjuk fedezni a turnéink, táboraink költségének egy részét. A fennmaradó részt néha kisebb helyi vállalkozók támogatják, viszont gyakran önerőből szervezünk meg hasonló eseményeket.
– Mik a terveitek idénre?
– Szeretnénk a kórus összetartó erejét tovább fokozni, növelni létszámunkat. Jó lenne kicsit délre, Macedóniába eljutni, ahol egy csodálatos fesztiválon énekelnénk. Szent György-napi koncertünkre meghívtuk a Jövőnkért Néptáncegyüttest is Szentesről, akik a lábukkal próbálják összehozni a nemzetet úgy, ahogyan mi a hangunkkal tesszük ugyanezt nap mint nap.
