Szabó Adél Júlia segédlelkészként került 2007-ben a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközséghez, amelynek egyik saroképületében működött akkoriban az Erdélyi Magyar Ifjak és a Turulmadár Ifjúsági Iroda is. Így került kapcsolatba és ismerkedett meg fiataloknak szóló sokoldalú tevékenységükkel, illetve Furus Leventével, akivel néhány éve immár házastársakként irányítják, szervezik a Berde Mózsa Kört. Programjaik az elméleti tudást, a kézművesség, a hagyományos foglalkozások megismerését, illetve a játékon keresztül való lelki fejlődést egyaránt szolgálják. A névválasztás nem véletlen, Adél ugyanis a Berde Mózes Unitárius Kollégiumban végezte tanulmányait. Felidézte, Laborfalva jeles szülötte ingyen cipót juttatott a szegény sorsú diákoknak (birtokainak jövedelméből kolozsvári, tordai és székelykeresztúri iskolák tanulóit segítette – szerk. megj.), ők ennek mintájára inkább lelki táplálékot kínálnak, lelki cipóval szeretnék segíteni az arra rászorulókat.

Jó hangulatban, közösségben

Kezdetben Deregus Ildikóval vezették a tevékenységeket, s közben cserélődött ugyan a gyermekekkel foglalkozó önkéntesek köre, ám máig az a cél, hogy a velük közösen töltött idő ne csak hasznos legyen, de jó hangulatban is teljen. Vannak olyan gyermekek, akik a kezdetek óta részt vesznek a foglalkozásokon, mára tinédzserek, és látjuk, tapasztaljuk a fejlődésüket – mutat rá Adél. A kör „szellemi anyjaként” arra törekszik, hogy családias hangulatban teljenek az általa vezetett tevékenységek, hiszen 7 és 14 év közötti pártfogoltjaik szerény anyagi körülmények közt élnek, árvák, külföldön dolgozó szüleik hiányában a nagyszülőkkel élnek vagy szüleik elhagyták őket.

Az árvaság valamilyen formában mindenkinél jelen van, és általában nincs olyan felnőtt, szülő a közelükben, aki figyelne rájuk. Ezért találkozásainkat rendre azzal indítjuk, hogy mindenki elmeséli, mi történt vele az előző napokban, legyen az jó vagy rossz. Egyébként soha senki nem kérdezi őket erről – fejti ki. Jó példaként említi, milyen élményt jelentett a gyermekeknek egy vendéglői látogatás, a fehér abrosz és a szép teríték, a kés használata, a karácsonyfa díszítése vagy az ünnepek és az azokra való felkészülés, a családias hangulatú foglalkozások. Ezeket így megélni máshol nem adódik lehetőségük – fűzi hozzá.

Szabó Adél Júlia és Furus levente

Alapítóként Adél nem véletlenül ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az élményeket megossza másokkal is: ő maga félárván nőtt fel, édesapját 4 éves korában veszítette el, és a nagyszülői gondoskodás és szeretet ellenére a teljes család hiányát mindig érezte, különösen az ünnepek, karácsony idején.

Ha nem is mondja ki, de szavaiból kicseng az árva gyermekek igénye, hogy szeressék, fogadják el őket. Ugyanakkor az árvaságból adódik számtalan negatívum, amelyekkel ha nem foglalkoznak tudatosan, az egy egész életre kihat. „Emiatt figyelek különösen ezekre a gyermekekre, mert tudom, miként éltem meg magam ezt a helyzetet.”

Fejlesztő foglalkozások a változatosság jegyében

A Berde Mózsa Kör tevékenységeinek visszhangja pozitív, a visszajelzések is jók, az ötletgazdáknak pedig már-már nem is kell népszerűsíteniük a lehetőséget, a pedagógusok gyakran maguk ajánlják a leendő csapattagokat – vázolja Furus Levente. A Turulmadár Ifjúsági Iroda pedagógus végzettségű elnöke megjegyzi, nem a klasszikus délutáni foglalkozást ajánlják, ami csak a házi feladatok megoldására korlátozódik, tevékenységük sokrétű, éppen ezért egyre több önkéntesre, oktatóra van szükségük. A heti találkozók tulajdonképpen a tanulás kiegészítői: a gyermekek a viselkedésformákkal, kultúrával, népszokásokkal, ünnepekkel, a testi és lelki higiéniával ismerkednek. Sepsiszentgyörgyön pillanatnyilag 18, Kökösben 14, Nagyajtán és Középajtán pedig 20–20 diák csatlakozott a programhoz.

Táboroznak a Berde Mózsa Kör gyermekei

Az oktatás-nevelés mellett kikapcsolódásra, élménygyűjtésre is lehetőséget biztosít a kör: sok gyerek ily módon tapasztalhatta meg először, milyen a táborozás, volt, aki a Berde Mózsa Körnek köszönhetően hagyta el első ízben szülőfaluját, egy népes családban nevelkedő gyermek pedig velük tapasztalhatta meg először, milyen is ágyban aludni. Nehéz a sorsuk és különböző is, ám ezek a gyermekek hihetetlenül tudják erősíteni egymást – jegyzi meg Adél. Ebben az évben egyébként sok elhagyott gyermek csatlakozott hozzájuk, mindannyian családra vágynak, az adventi időszakban készült rajzaik erre engednek következtetni. Adél számára egyszerre volt megrázó és szomorú élmény, ugyanakkor ez erősíti meg benne: éppen az a jó a Berde Mózsa Körben, hogy arra összpontosítanak, egy család legyenek.

Megértő közeg, segítő társak

S hogy mi a legjobb a Berde Mózsában, azt maguk a gyermekek mesélték el egy márciusi délutánon a nőnapi és március 15-i foglalkozásokat megelőzően. Sokan a vidéki csoportokkal való találkozásoknak örülnek, a kirándulásoknak és a táboroknak, mások annak, hogy jó a társaság, hogy megértőek és segítőkészek a többiek – sorolják, de gyakran hangzik el az is, hogy itt lehetőségük van a kibontakozásra, az ismerkedésre, a jó beszélgetésekre. Egy lánynak az tetszik a legjobban, hogy akár jót vagy rosszat mesél, elfogadják a többiek, s ha hibáznak, azt igyekszenek közösen kijavítani. Egy kisfiú mintegy zárszóként megjegyzi, az a fontos, hogy itt senkit nem ér megkülönböztetés.

Éppen szolgálatos oktatójuk, Gáspár Anett Vivien öt éve tagja a csapatnak, azt tapasztalta, a hozzájuk járó gyermekek sokkal nyíltabbak lesznek a közösségben és azon kívül is, kreativitásuk, személyiségük egyre jobban kibontakozik. Bedőházi Róbert, aki két éve önkéntese a Turulirodának, korábban gyermekotthonokban is megfordult. Segítő szakmát végzett, ezért is viseli szívén a gyermekek sorsát. Oktatóként olyan nagy családot fedezett fel a gyermekekben, ahol mindenki megmutathatja magát, ahol alkalom adódik a problémák megbeszélésére, de tapasztalatcserére, fejlődésre is.

Nem adják fel

A programot működtető civil szervezet, a Turulmadár Ifjúsági Iroda pályázatok révén igyekszik előteremteni az anyagiakat többek közt a Berde Mózsa Kör foglalkozásaira is. Beszélgetésünk idején azonban – március elején – még egyetlen szerződést sem tudtak aláírni, bár volt tavaly megnyert pályázatuk, hiszen még nem volt elfogadott költségvetése az országnak. A szükséges anyagiakat egyébként is nehezen tudják előteremteni. Amit kapnak, gyakran apránként, pályázatokból vagy a jövedelemadókból felajánlott 2 százalékokból gyűjtik össze, és ez messze nem elegendő a működéshez. Hozzáfűzi, ennyi gyermeknek tábort szervezni mintegy 10 ezer lejes kiadást jelent, s ezt előteremteni komoly kihívás. Habár a megyeszékhely és három falu gyermekeivel foglalkoznak, jelen pillanatban sem a megyei, sem pedig a helyi önkormányzatok nem támogatják költségeiket, oktatóik mindannyian önkéntes munkát végeznek.

A megyeszékhely önkormányzata korábban a Lábas Házban biztosított a szervezetnek székhelyet, ám ez a lehetőség is megszűnt, így most bérelt helyiségben zajlanak a tevékenységek. Civil szervezetként fontosnak tartják, hogy a megszerzett forrásokat helyi vállalkozóknál költsék el, s ily módon a helyi gazdaság fenntartásához is hozzájáruljanak.

Látogatóban a csernátoni múzeumban

– Ahhoz, hogy ez a program mind a négy településen jól működjön, hogy biztosíthassuk a két-három napos tábort, illetve a kirándulásokat, évente legalább 25–30 ezer lejre lenne szükség. Bizonyos kiadások nagyon magasak lettek, az utaztatás és a fogyóanyagok nagyon megdrágultak – sorolja Levente. Elismeri, olyan szervezetet működtetnek, amely számtalan programot futtat, az előző évi költségvetésük 95 százalékát pályázati forrásokból fedezték, s ez nem feltétlenül egészséges – teszi hozzá.

Amikor tehetik, az alapítók maguk is hozzájárulnak a szükséges eszközökkel, anyagokkal tevékenységeik lebonyolításához, ám ez már több, mint önkéntesség – vélekedik Adél. Elismeri, aggodalommal tölti el őket a bizonytalanság, ennek ellenére azonban fel sem merül a kérdés, hogy bezárják a Berde Mózsa Kört – szögezi le bizakodóan, hiszen fogyóanyaguk még van, oktatók úgyszintén, újabb programokat találtak ki, és terveik is vannak a folytatáshoz. A Turulmadár Ifjúsági Iroda saját birtokán szeretnének létrehozni egy olyan oktatóközpontot, ahol különféle foglalkozásokkal, mesterségekkel ismerkedhetnének a gyermekek, ahol életszerűen lehetne tanítani őket, mert úgy látják, erre van leginkább igény a mai virtuális világban.

– Hiszem és tudom, hogy a gyermekkor milyensége kihat az egész későbbi életre – fogalmaz Adél, ezért vágtam bele a foglalkozásokba. Fontos, hogy minél egészségesebb lelkületű embereket neveljünk a Berde Mózsa Körben, hogy amivel ott gyarapodnak, egy életen át szolgálja őket, függetlenül attól, hogy később visszakapcsolódnak-e vagy sem a szervezet munkájába. Ha szebbé tudod tenni valaki gyermekkorát, ha kicsit el tudsz venni ezeknek a gyermekeknek a gondjából, akkor már jót cselekedtél. És nagyon gyakran nem is az anyagiakon múlik, hogy valakin segíteni tudjunk – összegez bizakodóan.