Magától értetődő, jönnek a mondatok, és amikor a háttérből előtérré válnak, akkor le kell írni – válaszolta Vajda Anna Noémi arra a kérdésre, hogy miért ír.
Vajda Anna Noémi hazahozta első könyvét, a Hámozottak című novelláskötetet tegnap délután ismertette a sepsiszentgyörgyi Teinben, beszélgetőtársa, Miklóssi-Szabó István felvezetőként kisesszében mutatta be a Sepsiszentgyörgyről elszármazott, Kisiratoson élő írót, ki bár nem pályakezdő (évek óta közöl különböző irodalmi folyóiratokban), meglehetősen későre jelentkezett debütkötetével – és mint a beszélgetés során kiderült, az is három évet vajúdott. Ahogy egy könyvbemutatón szokás, Miklóssi-Szabó István műhelytitkokról is faggatta az írót, nem ok nélkül: Vajda Anna Noémi ugyanis intarziákban ír, szövegeinek előbb a végét, aztán a közepét alkotja meg, végül összerakja az egészet. Számára az írás önkifejeződés, mondta, a kötet pedig egyfajta szabadulás. Stílusáról azt vallotta, tömörségre törekszik, hisz olvasóként sem szereti, ha visszaélnek türelmével; az utolsó szó jogán pedig elmondta: az a fajta történetmesélés érdekli, amely – gasztronómiára átfordítva – olyan étel, amit a kifőzdékben nem találni meg, csak mesterszakácsok tányérján.
