A Szent György Napok évente megismétlődő ünnepélyes mozzanatainak egyike a Pro Urbe díj adományozása egy olyan sepsiszentgyörgyi személyiségnek, aki a művelődés, az egészségügy, a közigazgatás, a tudományos kutatás vagy az oktatás terén végzett többévi tevékenységével kiemelkedő érdemet szerzett a város hírnevének öregbítésében. Más nevén a város díszpolgára címmel Sepsiszentgyörgyön a 19. század második harmadától – néhány személy, így Szentiványi Gyula utolsó főkirálybíró vagy Potsa József főispán kivételével – olyan neves, nem sepsiszentgyörgyi méltóságokat tüntettek ki, akik kiemelkedő szolgálatot tettek a város érdekében vagy akikre méltán lehetett büszke annak lakossága. Hogy csak néhányat említsünk: Tisza Kálmán miniszterelnök, Szász Károly vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Jókai Mór, Szász Domokos református püspök, Beksics Gusztáv, Sepsiszentgyörgy országgyűlési képviselője, Wlassics Gyula közoktatási miniszter és nem utolsósorban – 1892-ben másodszor – Kossuth Lajos.
Mikor és hogyan történt az első díszpolgári cím adományozása Kossuth Lajosnak?
Az 1849. áprilisi győztes erdélyi hadjárat idején abból az alkalomból, hogy Kossuth Lajost kormányzó elnökké választották, Bem József tábornok pedig kiűzte a császári csapatokat Erdélyből, Demeter József városi főjegyző, a szabadságharc időszakának jelentős, ám alig emlegetett személyisége indítványozta, hogy a város – a lakosság óhajának eleget téve – díszpolgárságot és „35 öl hosszúságban és 20 öl szélességben” (1 öl = 2 m, tehát mintegy 28 ár) telket adományozzon „Kossuthnak és Bemnek mint a magyar forradalom főnökeinek”. E két telek a mai Mikó Kollégium helyén állt, az egykori Veress fogadó és a Béldi-ház szomszédságában.
2018 őszén egy budapesti aukciós ház árverésén tűnt fel a két telek Kossuth Lajos „Tisztelt Kormány Elnök Úrnak” címzett adománylevele, melyet „a szabadságért élő-haló polgártársai, a Sepsi Szent Györgyi Városi Közönség nevében” Demeter József főjegyző fogalmazásában sajátkezű és Kováts Gábor városi főbíró aláírásával postáztak a címzettnek. „Sepsi Szent György városa azon haza fiui érzelmét, mellyel Kormány Elnök Ur, mint Magyar-hon ujjá alakitója, és Bém Tábornok ur, mint Erdély hős meg mentője aránt viseltetik, (….) a Városi piacz nap keleti során épitetlen álló két egymás melletti telkeit határozta köz gyülésileg örökkös czim alatt tisztelt Elnök urnak és Bém Tábornok urnak át adni” – áll a levél kezdő soraiban, majd így folytatódik: „Mivel Bém Tábornok ur hol létét éppen most nem tudjuk, Elnök urat kérjük meg vele is e határozatokat tudatni. (…) hiszszük, hogy szivünk telyességéböl meg ajánlott csekély áldozat tételünköt mind maga el fogadni, mind Bém Tábornok urat el fogadására rá birni szives lesz, ’a kik meg nem szűnő tisztelettel vagyunk”
A világosi fegyverletétel után Kovács István kapitány, Háromszék kerületi főbiztosa, a Bach-korszak helyi önkényuraként a város vezetőségétől számonkérte a két telek tulajdoni állását. Kijelentette, hogy „ezen telkeket a nevezett tulajdonosoktól szándékom vagyon lefoglalni a felséges aerarium számára” (aerarium – királyi kincstári épület, jelen esetben a mai katolikus templommal szemközti, akkor a huszárezred tujadonát képező háromemeletes épület). A város válasza az volt, hogy a telket valójában soha nem adták át, a város birtokában van és Haurich postamester béreli.
1851-ben kezdetét vette a Ferenc József Kórház építése, a költségek egy részének fedezésére a helyi lakosságot pótadóval sújtották, közmunkára vagy annak pénzbeli megváltására kötelezték. Kovács kapitány e rendelkezése kisebb ellenállást és méltatlankodást idézett elő, felrótták, hogy a behajtott pénzből Kovács akár Kossuth díszpolgári oklevelét is elkészíttethette volna. Az emelkedő falakat szemlélve válaszul a főbiztos gúnyosan jegyezte meg: „Itt van befalazva Kossuth díszpolgári oklevele”.
1861. májusában a Bach-rendszer bukását követően a város tanácsába 48 (!) képviselőt választottak és Császár Bálint ‘48-as honvéd hadnagy lett a város főbírája (később polgármestere). Ugyanakkor III. Napóleon francia császárt, Viktor Emánuel olasz királyt, Türr István altábornagyot, Klapka György tábornokot, Giuseppe Garibaldi olasz hazafit és tábornokot tiszteletbeli tanácstaggá, a városi közgyűlés elnökének pedig Komárom várának egykori parancsnokát, a Sepsiszentgyörgyön született Aschermann Ferenc honvédezredest (akinek nevét ma utca viseli városunkban) nevezték ki.
Már Császár Bálint polgármestersége alatt felvetődött, hogy az állampolgárságától is megfosztott Kossuth Lajosnak újból díszpolgári címet adományozzanak. Benedek János királyi közjegyző 1892 novemberében képviseleti közgyűlésen terjesztette elő az indítványt a díszpolgári cím adományozására, ugyanakkor javasolta, hogy az addig Kispiacnak nevezett tér (a Bazár keleti szárnya, a mai Bodok Szálló helyén álló egykori Bogdán-ház, a Csíki utca sarkáig terjedő épületsor, szemben a mai Polgármesteri Hivatal és a Városháza – ma színház – északi szárnya közötti tér) a Kossuth Lajos nevét vegye fel. A Gyárfás Jenő által illusztrált díszpolgári oklevél átadására a következő év márciusában tíztagú küldöttség utazott Torinóba ifj. Gödri Ferenc városi főjegyző vezetésével.
A Kossuth Lajos iránti tiszteletnek a múlt század folyamán is számos megnyilvánulása volt. Ma utca viseli nevét és a Kónya Ádám Művelődési Ház mellett 2002-ben örök emlékeztetőül mellszobrot állítottak.
