Ezek az igazi élmények, kisfiam, nem a videókazetták meg az MTV. Olvassál, mindig mondom. Ha nem olvasol könyveket, nem fejlődik a belső világod, a fantáziád, a szókincsed. Üres maradsz. Azt hiszed, hogy a videó­klipek kárpótolnak bármiben is? Villódzó semmi, akkor azt gondolod, mekkora hatással van rád, de hidd el nekem, hogy ez csak nihil, rágógumi. Olvassál Jókait. Olvassál Arany János-verseket, a balladáit. Lehet, hogy nem fogsz mindent érteni belőle elsőre, de megragad benned, és később újra előveszed majd. Nézd meg, mennyi könyvünk van. Jössz nekem azzal, hogy ennek meg annak hány videókazettája van a polcon. És könyvük mennyi van? Egy? Vagy kettő? Vagy van egy csík zöld színű kötetük, hogy menjen az ülőgarnitúrához? Kisfiam, hallgass rám, az idősebbre. Tudom, hogy mit gondolsz, ez az öreg barom pofázik itt nekem. De majd rájössz, ha annyi idős leszel, mint most én. Gondolj arra, mennyi könyv van Molnár Miska bácsi szobájában. Padlótól plafonig körben a polcokon. És nem azért, mert jól mutat, vagy mögötte nem kell festeni a falat, hanem mert olvas, érted? A képzeleted gazdagabb bármelyik Terminátornál. Megnézel egy pornófilmet, és arra panaszkodsz, hogy hányingered van? Szerinted miért rejtettem el? Nem azért, hogy ezt egy tizenhárom éves gyerek kikutassa, és többször megnézze. Ha felnőtt leszel, mindent megértesz. Olvasgasd a Szerelem iskoláját, ott minden le van írva. Azt hiszed, hogy ez is csak papolás és fenyítés, de nem. Ez megint azért van, mert jót akarok neked. Segíteni akarok rajtad, kisfiam. Én annyit olvastam gyerekkoromban, el sem tudod képzelni, rengeteget. Cooper indiánkönyvei. Nem is sejted, milyen élményeket adnak ezek a kötetek! A Vadölő, a Nyomkereső, a Bőrharisnya. A kezedbe tudom adni a köteteket! Mindet a paplan alatt olvastam zseblámpával, amikor anyám megmondta, hogy most már alvás van, mert holnap iskola. Nem érdekelt, olvasni akartam, faltam a könyveket. Vernét. Rejtőt. Rejtő Jenő könyvei, abban van az igazi humor! Nem az a vicces, amikor ti Ákosékkal azon röhögtök, hogy az erkélyről krumplival dobáltok idős néniket. Hányszor mondjam, hogy viselkedj rendesen. Engem a más gyereke nem érdekel! Hogy ez is meg az is kettest meg egyest kapott. Engem egyedül az én fiam érdekel. Meg az, hogy ne legyél faragatlan bunkó, ha felnősz. Ezért olvass. Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal. Az olvasás csak a hasznodra válhat. És mindent olvass el. Újságcikket, ponyvát, krimit, szépirodalmat, mikor mihez van kedved. Elkalandozol olvasás közben? Akkor pihenj kicsit. Nem muszáj egyszerre ötven oldallal végezned, ha úgy érzed, sok, akkor csukd be a könyvet, és foglalkozz valami más, hasznos dologgal. „Megyek le, megyek le.” Anyáddal már unjuk ezt a szöveget. Örökké lemenni a térre. Mindig valami baromságon töritek a fejeteket a srácokkal. Oké, én is csibész voltam kissrácként, anyám el is vert, nem egyszer, de miért nem lehet valami értelmes dologgal elfoglalni magatokat? Gyújtogatás, várépítés minden szemétből, amit a környéken találtok, felcsöngettek idegenekhez és elszaladtok, sárgolyókkal dobáljátok az ablakokat, redőnyöket. Ki találja ki ezeket a baromságokat? Nagyon bízom benne, hogy nem te vagy a hangadó. Azt hiszed, nem tudja minden szülő, milyen hülyeségeket csináltok, ha lementek játszani? Játszani?! Csak a baromság, állandóan. Szíjat hasítok a hátadból, ha egyszer a rendőrség kijön miattad. Még csak az hiányzik. Olvassál. (...)

(Forrás: muut.hu)

Hartay Csaba (1977, Gyula): költő, író. Több évig újságíróként dolgozott, 1996 óta közöl irodalmi folyóiratokban, eddig nyolc verskötete – legutóbb a Fényképavar (2016) –, három regénye – legutóbb a Holtág (2016) – jelent meg. 2018-as novelláskötete, a Rajongók voltunk a 80-as évek keretbe szorított, erős szabadságvágyú valóságát ábrázolja mélyreható derűvel. A szerző Szarvason él, társtulajdonosként egy szarvasmarhatelepen dolgozik, ez ihlette 2015-ben Nem boci! címmel megjelent, ötven tehenésztörténetből összefűződő regényét.
A szerzővel április 30-án 19 órától a Szimplában Bach Máté és Szonda Szabolcs beszélget.