Jó reggelt, itt a tej, öltözködni kell, mondta édesanyám, és segített bekötni a cipőfűzőmet. Útközben számos balesetet láttunk, mivelhogy a városszéli huligánok szántszándékkal ráfekszenek a villamossínre, és nem gondolkoznak. Már majdnem odaértünk az óvodához, amikor eszünkbe jutott, hogy elfelejtettük elzárni a gáztűzhelyt, de akkor már mindegy volt, mert akkorra már az egész lakótelep felrobbant, és mindenki meghalt. Nemhiába rettegtünk, Mári dadus ma reggel is ránk ripakodott, aztán felmászott a toronyba, megkérdezte, hány óra, és anyukámnak úgy kellett szégyenszemre elkullognia. Délelőtt beszorult a fejem a mászókába, és leszakadt, de nem érdekes. Az iskolában már jobban vigyáztam, csak az volt a baj, hogy kórokozó került az ivólémbe, és kénytelen voltam lehányni az előttem ülőt. Domborzati elemekből négyötödöt kaptam, és féltem, hogy majd édesapám büntetésből agyonver, és tényleg. Hazafelé vigyázatlan voltam, mert átvágtam, pedig nem szabadott volna, és a bokrok között olyat láttam, amit életem végéig nem felejtek el. Szolfézs helyett szerettem volna csókolózni Hadnagy Attilával, de ő nem akart. Otthon édesanyám megkért, hogy legyek tekintettel az idegállapotára, és ne próbáljam megakadályozni, hogy felvágja az ereit, mire én szépen fogtam magamat, beköltözködtem az ágyneműtartóba, és zokszó nélkül kihegyeztem a ceruzáimat. Ezt követően az egész délutánt tanulással töltöttem, hogy felvegyenek az egyetemre, de sajnos nem vettek fel, úgyhogy végül meg kellett próbálkoznom sokadszorra is. A professzornál ma is éppen én voltam a századik, és pechemre pont Kantot húztam, úgyhogy hiába is érveltem, hogy félelem és reszketés, mert erre ő a priori rávágta, hogy felettem a csillagos ég. Ettől picit elbizonytalanodtam, viszont a Gorkij Könyvtár kapujában már ott várt a férjem, úgyhogy rögtön el is utaztunk Mátraszentimrére, hogy megünnepeljük a házasságunkat. Hazafelé még beugrottunk a G-Robyba, hogy mind egy szálig elköltsük a mosógéprevalót, aztán otthon fészket raktunk, kirámoltunk, bespájzoltunk, és én végre leülhettem a számítógépemhez, hogy megtaláljam a megfelelő kifejezést. Addig-addig gondolkoztam, mígnem végül kisütöttem valamit, mert azt még a legkisebbik gyerekem is szereti. Vacsi után bekapcsoltuk a televíziót, aztán ide-oda szaladgáltunk a lakásban, és mindenki elmondhatta a gondolatait. A fiaim egy idő után fedezékbe vonultak, magukhoz vették az alvóállatkáikat, és izgatottan követték a fejleményeket. Szerettem volna megkímélni őket a további kellemetlenségektől, de nem sikerült, mert sajnos mindig pont akkor néztek oda. Lefekvés előtt elmagyaráztam nekik, hogy most már eléggé nagyok, úgyhogy meg kell szépen érteniük, hogy itt a vége, fuss el véle, köss csomót a legvégére. A férjemtől sem ellenségként váltunk el, hanem úgy, hogy aludj jól. Aztán éjféltájban ágyba bújtam a szeretőmmel, és ától cettig kitárgyaltuk a történteket, ám ahogy az lenni szokott, elaludtunk mindörökre, úgyhogy most már sohase fog kiderülni, hogy…

(Forrás: www.erdosvirag.hu)

Erdős Virág (1968, Budapest): József Attila-díjas költő, író, drámaíró. Írásművészetét Parti Nagy Lajos, Garaczi László és Hazai Attila alkotásaival is rokonítják. Szókimondó írásaival, radikális világlátásával hívja fel a figyelmet a társadalom ellentmondásaira. Eddig több mint tizenöt kötete jelent meg, a legutóbbiak az Ötven plusz (2018), és a Hátrahagyott versek (2017). Több versét megzenésítették, ő maga is ír dalszövegeket, többek között a 30Y együttesnek, amely szintén fellépője az idei Szent György Napoknak.
A költővel április 29-én 18 órától a Szimplában László Noémi beszélget.