Hogyan készíthetjük fel gyermekeinket az életre, hogy eligazodjanak egy olyan világban, amely tele van lehetőségekkel, szabadsággal – és kísértésekkel? Minden szülő, aki igazán szereti gyermekét és felelősséget érez iránta, reméli, hogy az életben jól boldogul majd. Ezért fontos kérdés, hogy mivel segíthetjük elő boldogulásukat. Egyáltalán: mit értünk boldogulás alatt?
Több szülő meggyőződése: boldogulás az, ha a gyermeke majd kijut egy nyugat-európai országba. Vagy ha jól tanul és jó jegyeket szerez az iskolában. Ha megfelelő összeköttetései lesznek, hadd ügyeskedjen egy kicsit! A keresztények ezekhez még nyilván hozzátennék: hogy Isten áldása legyen rajta. Néhányan pedig azt vélik fontosnak, hogy gyermekeik személyiségét fejlesszék. Hiszen úgy gondolják: a boldoguláshoz az szükséges, hogy képesek legyenek egészséges emberi kapcsolatokat kiépíteni maguk körül.
Nézzük át közelebbről ezeket a szempontokat. Ha valaki Nyugat-Európában átmeneti időre munkát talál, ez valószínűleg jelentős anyagi előrejutást jelent. De ez a munka legjobb esetben is csak néhány évig tart. Ha valakinek mégis sikerül állandó munkahelyet találnia és letelepednie, az sem biztosíték a boldogulásra. A sok pénz önmagában még nem ad boldogságot vagy sikerérzetet.
Ha úgy véljük, az a legfontosabb, hogy gyerekeink okosak legyenek, vagyis magas legyen az IQ-juk, egy dolgot ne felejtsünk el: ez a mutató mindössze 20 százalékát teszi ki az összes feltételnek, amelyre gyermekeinknek a boldoguláshoz szükségük van.
Az iskolában szerzett jó jegyek fontosak, de nem a dicsőség miatt, hanem azért, mert a gyermek megszerzésük közben tudással gazdagodott. S noha a jó jegyek önmagukban nem tesznek sikeressé, mégis megmutatják, hogy a gyermek jól elsajátította a tanulási technikákat, hogy képes új ismeretek megszerzésre, hogy van türelme és önfegyelme. A tudományos kutatások is megerősítik ezt. Az Amerikai Egyesült Államokban, ha el is éri valaki az egyetemi felvételihez szükséges pontszámot, a felmérések szerint ez nincs különösebb összefüggésben a későbbi anyagi sikerrel. És a sikeres házasság vagy a boldog emberi kapcsolatok sincsenek összefüggésben a magas tesztpontszámokkal.
A közösségi életben a személyes kapcsolatok nagyon fontos szerepet játszanak. Mivel a gyermekeinket arra készítjük fel, hogy beilleszkedjenek a közösségi életbe, kisgyerek koruktól kezdve tanítanunk kell őket arra, hogyan tudnak egészséges kapcsolatokat kialakítani környezetükkel.
A kapcsolatok fejlesztése összetett folyamat. Szükséges hozzá az egészséges világkép és életfelfogás kialakulása, az emberi értékek, különbözőségek megismerése, a megfelelő viselkedés kifejlesztése. Ezek például a kölcsönös tisztelet, a bizalom; tisztelet a személyekben megmutatkozó különbségek iránt, az élet tisztelete, szolgálatkészség, kezdeményezőkészség, megértés, mások értékelése, előítélet-mentesség.
Meggyőződésem, a legfontosabb dolog ahhoz, hogy gyermekeink boldoguljanak: Isten áldása és az a képesség, hogy jó kapcsolatot építsenek feletteseikkel, munkatársaikkal, barátaikkal és házastársukkal. Szakértők ezt a képességet érzelmi intelligenciának nevezik. A gyerek fejlődésénél ez az egyik legfontosabb terület. Minden gyermeknek szüksége van rá, hogy érezze: családja, barátai és óvodai vagy iskolai közössége szereti, elfogadja őt. De ahhoz, hogy elfogadják, képesnek kell lennie, hogy a körülötte élőkkel jó kapcsolatot alakítson ki.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
(folytatjuk)
