Nekünk, romániai magyaroknak azért is jó a húsvét, mert mi kétszer is megünnepelhetjük. Először hallgatólagosan a magyart, aztán hivatalosan a románt. És most, hogy az újabb divat szerint nemcsak karácsonykor hoz ajándékot az angyal, hanem a nyuszi is tojik meglepetéseket, nekünk kétszer is van alkalmunk húsvéti ajándékokban részesülni. Így nagy örömet okozott és nagy szenzáció volt, amikor megtörtént a húsvéti csoda, és Iohannis elnökünk boldog húsvéti ünnepeket kívánt, magyarul. Lehet, azóta meg is bánta, mert ebben a toleráns országban, valószínű, nem nézik jó szemmel, hogy az evangélikus Iohannis görögkatolikus feleségével máskor ünnepli a húsvétot, mint az ortodoxok. És pláne nem hallgathatták jó füllel németül és magyarul elhangzott jókívánságait. Ezért, amikor eljött a román húsvét, a konstancai Constantin és Elena Szent Királyok templomában nem imádkoztak érte az Úrhoz, csakis az ortodox hazavezetőkért. Az ottani pópák inkább megváltoztatták a litánia szövegét csak azért, hogy ki tudják hagyni belőle Iohannist. És a konstancai egyházi méltóságok némelyike nem akárki! Egyiküket, Stoichin atyát a korrupcióellenes ügyészség hamis tanúzással, folyamatos hatalommal való visszaéléssel, az igazságügyi szervek félrevezetésével vádolta meg. Ugyanakkor még szexuális botrányba is belekeveredett, mert két személy, aki kompromittálni akarta, beszervezett neki egy prostit, majd az „eseményről” készült felvételekkel próbálták zsarolni. A két zsarolót annak rendje-módja szerint el is ítélték. Egy másik ottani pópát európai alapok törvénytelen megszerzésével vádolnak. Ezek után még az is lehetséges, hogy Iohannist, aki a korrupcióellenes harc lovagjakét mutogatja magát, egyházi átokban is részesítik.
Aztán még ki sem józanodtunk, mint részeges locsolók kedden, már arról kaptunk hírt, hogy sírokat gyaláztak meg a zilahi református temetőben. A rendőrség nyomoz, keresi a tetteseket, és „remélni lehet”, hogy nem találják meg. A Huşi városának zsidó temetőjében elkövetett hasonló vandál cselekedeteket az Egyesült Államok bukaresti követsége kemény hangon elítélte, de a zilahi temetőben történtek miatt ilyesmitől nem kell tartani. Aztán öröm is került az ürömbe, mert az elnökválasztáson a nép Volodimir Zelenszkijt választotta meg Ukrajna új elnökévé, akiről csak remélni merjük, hogy jobb lesz, mint elődje. Még ki sem örvendezhettük magunkat, amikor a jó hír után érkezett a feketeleves: az ukrán parlament megszavazta a nyelvtörvényt. De abban is van valami jó, mert (még?) nem tiltja meg, hogy bárki odahaza, szűk családi körben ne beszélhessen saját anyanyelvén. Ezen kívül (csak) az egyházi szertartásokon lehet használni más nyelvet, mint az ukránt. És az is szinte biztos, hogy a régi elnök, Porosenko, aki az utolsókat rúgja (a kisebbségiekbe is), még maradék erejével aláírja az ominózus törvényt. Az Ukrajnával szomszédos országok közül csak Magyarország és Oroszország tiltakozik az új törvény miatt. Bár sokkal több román él Ukrajnában, mint magyar, Románia nem nagyon töri magát, hogy bírálja az új jogszabályt, vagy ne adj’ isten, olyasmivel fenyegetőzzön, mint Magyarország, hogy ha nem változtatnak rajta, akkor nem ért egyet Ukrajna NATO-tagságával, mert azzal kiválthatja Amerika rosszallását.
Még az is lehet, hogy majd idővel átvesszük az ukrán módit, mert nem baj, ha eltűnnek az ukrajnai románok, ha helyettük Romániában az ukrajnaihoz hasonló oktatási és nyelvtörvénnyel sikerül eltakarítani a magyarokat.