Időutazásnak is beillő kikapcsolódást kínál Sepsiszentgyörgyön egy olyan magánkiállítás, amelyet Mese és valóság címmel a református egyház nyugdíjintézetének pincéjében saját gyűjteményéből rendezett be Sinka Zita. A két éve látható, időnként újrarendezett tárlat a hétvégén is nyitva tart.
Az igényesen felújított Olt utcai épület szép keretet ad ennek a külön világnak, amelyet mintegy 800, zömmel porcelánanyagú baba népesít be különböző csoportokba szervezve. A legrégebbi 1885-ből való (az árából gépkocsit lehetne venni), és olyan is van, amely Vilmos brit herceg kisfiának arcát viseli csecsemőkorából. Vannak múlt századi kisasszonyok elbűvölő csipkés ruhákban, spanyol karakterbabák, jellegzetesen német, ír, angol, svájci és francia babák, hajdani híres amerikai gyermekszínész mása – a közös bennük az, hogy valamennyi kézzel készült és festett, egyedi példány, még a vesszőkosárból font, gondos kézzel felújított babakocsiból kitekintő ikerpár tagjai sem egyformák.
És ez csak az egyik helyiség, a másikban a már részben letűnt székely falu élete elevenedik meg: külön sarokban a húsvéti locsolás – de volt már karácsonyi jelenet is, mert a kiállítás nem csupán a városnapokon várja a látogatókat, hanem év közben is, és jönnek is az óvodások, iskolások, még Brassóból és külföldről is –, egy körbefutó asztalon pedig sok-sok falusi foglalatosságból (gyermeknevelés, kenyérsütés, fonás, szövés, disznóvágás, kukoricafosztás, cséplés, szüret, állattartás stb.) kapunk ízelítőt, de van lakodalmas menet is.
A székely ruhás babák között román népviseletűek is feltűnnek, és egy csoport cigány rikító viseletben. Vannak aztán mesealakok is, Piroska, Hamupipőke és egy egész indián tábor, a díszlet sem akármilyen, régi tárgyak és játékszerek, például fából faragott tenyérnyi roller is megtalálta a helyét a kiegészítők között. S habár a babákkal játszani nem lehet, a kiállítás a felnőtteket és a gyermekeket is lebilincseli, kiváló családi program lehet, és nem csak esős időben.
