Szabó Enikő szerint a macskákról szóló mesék azért izgalmasak, mert képet kaphatunk ennek az állatnak a valódi természetéről, valamint a macskás emberekről és az emberi macskásságokról. A háziállatként is tartott macska valódi vad természetét, öntörvényűségét soha sem vetkőzte le, sosem marad egy helyen, nagyon mozgalmas az élete, mindig tart valahová. Ugyanakkor nagyon megosztó állat, vagy szeretik, vagy utálják. Valószínűleg ezért kapcsolódik a macska lénye a titokzatossághoz, a világok közti átjáráshoz, a termékenységhez, a szerencséhez és a testiséghez.

A történetekben csak egy közös pont van: mindegyikben macska szerepel. A könyv két részből áll. Az első rész tizenhárom olyan macskás mesét tartalmaz, amelyeket a magyar, koreai, francia, japán és német népmese-irodalomból merített a szerző, és némelyeket átdolgozott. Ezen mesék nagy részét számára fontos emberektől hallotta. Ismert mesék is helyet kaptak a kötetben, mint a Csizmás kandúr meséje vagy a Kacor király.

A második rész a Macskásságok felnőtteknek címet viseli. Többek között felolvasásra került A macska neve című japán népmese, amely egy olyan idős házaspárról szól, amely igazán „erős” nevet keres a hozzájuk került cicának. Aztán rájönnek, hogy a macska igazi neve csakis „Macska” lehet. Az öregek „páros magányban” élnek egy elfáradt párkapcsolatban, gyermektelenül, a kismacska nevének keresése egybecseng önmaguk és a párjukkal való kapcsolat keresésével.
Karda Zenkő illusztrátor elmondta: sok technikával dolgozott, utánanézett a mesék miliőjének, milyen korban játszódnak, hogyan öltöztek akkor, és a kötetben szereplő műfaji különbségek miatt kollázst alkalmazott.