Andrei Vartic és a nem rozsdásodó dák szeg

A volt moldovai parlamenti képviselő, Andrei Vartic 1993-ban hozta létre Chişinăuban a Dák Civilizáció Intézetét (ICD), és katonai térképek, idegenvezetők s akkoriban fejlettnek számító felszerelések segítségével intenzív kutatásokat végzett a dák erődítmények területén. Olyan tudósként népszerűsítették, aki felfedezte a dákok topográfiai és geometriai írását, a dákok kozmogóniai topográfiáját, és ő javasolta azt is, hogy a dák civilizációt emeljék az ókori civilizációk magasabb rendű szintjére. A 90-es évekbeli sajtó egyes beszámolói viszont kedvezőtlenek voltak rá nézve. Azzal vádolták, hogy régészeti orvtevékenységet folytat, és a hegyekben lévő dák erődítményeknél talált számos értékes leletet kivitt az országból. Ezek egyike, a „nem rozsdásodó dák szeg” híressé tette. Dolgozataiban Andrei Vartic azt állította, hogy a bălţi-i Kohászati Intézetben végrehajtandó vizsgálatért a Moldovai Köztársaságba vitt kampósszeg 99,97 százalékos tisztaságú alfavasból készült, ezért nem rozsdásodott meg az elmúlt kétezer évben.

Napoleon Săvescu és a mágneses mező

Sarmizegetusa Regia a 90-es évektől kezdve Napoleon Săvescu, a besszarábiai Vartic barátja, a Dacia Revival Internatio­nal Society és a The Romanian Medical Society of New York alapítványok alapítójának kedvenc úti céljává is vált. A 70-es években az Amerikai Egyesült Államokba emigrált orvos a szervezője azoknak a dákológiai kongresszusoknak, amelyekre 2000-től kezdve évente sor kerül, és közismert támogatója annak az elméletnek, amely szerint a románok kizárólag a dákok leszármazottjai.

Săvescu 1998. júniusi útinaplójában arról számolt be, hogy miként üldözte őt Sarmize­getusa Regiában „Zamolxis átka”.

„Sarmizegetusa Regia felé ereszkedtem, ahol – nem régóta – Zamolxis átka kísért engem: »ne zavarjátok a helyei­met«. Ott hirtelen nem működött a kazettás magnóm, egyik napról a másikra lemerültek az elemek, a fényképezőgépből egyszer csak szintén kifogyott a film, Tudor fényképezőgépe szintén leállt, én pedig azon gondolkodtam, hogy mit keresek itt modern eszközök nélkül, hogyhogy éppen nálam romlik el minden? Egyáltalán nem vagyok babonás, így már csak a pech maradt nekem magyarázatként, annak ellenére, hogy akár a térségbeli rendkívüli mágneses mezőt is számításba lehet venni” – számolt be Napoleon Săvescu. Az orvos néhány évvel később igazi kastélyt épített magának Sarmizegetusa Regiától néhány kilométerre.

Dragomir tábornok és a föld alatti város

Vasile Dragomir volt hadosztálytábornok a Sarmizegetusa Regiával kapcsolatos leleplezéseivel ejtette ámulatba a románokat a 90-es évek közepén. Ezek egyike szerint a Szászvárosi-hegység alatt egy 200 négyzetkilométeres kiterjedésű föld alatti város található, amely állítólag összeköttetésben áll a Szászvárosi-hegységben lévő többi ókori településsel is. A történészek többsége által vitatott információkat Vasile Dragomir az 1990-es évek elején közzétett cikksorozataiban jelentette meg. Állítása szerint a várost a román hadsereg fedezte fel, amely katonai létesítményekhez keresett helyszíneket. Ezenkívül a volt katona szerint Sarmizegetusa Regia környékén egy alagútrendszer is létezett.

„Egy több mint 10 ezer éves civilizáció egyik kolosszusa volt itt. Ezt a civilizációt olyasmi testesítette meg, ami csak rájuk volt jellemző. Én két dologhoz értek: konkrét tudományhoz, az én esetemben geodéziához-térképészethez, valamint a katonasághoz. Konkrét, szakszerűen, pontos felszerelésekkel végzett mérésekkel már bebizonyítottam, hogy a dákok olyan csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, amilyennel csak a majáknál találkoztam. Dácia fővárosa – most a katona Dragomir beszél – valahol Hîrtoape és Comărnicel hegytetők között volt, Hud útja mentén. Mi ott fenn, Hîrtoapénél a felszíni katonai elemeken kívül föld alatti elemeket is találtunk, amelyek – szerintem – azt a képet alakítják ki a dákokról, hogy olyanfajta háborút folytathattak, amilyen a vietnami volt! A dákjaink a felszín alatt is nagyon jó harcosok voltak, ezért azt mondják, hogy Csoklovina környékén vannak bizonyos furcsa, érdekes, kevéssé feltárt barlangok. Egy részükben jártam…” – számolt be tapasztalatairól Dragomir, akit Napoleon Săvescu idéz a naplójában.

A kutatók többsége ezeket az elméleteket is könnyedén megcáfolja. Orosz kutatókból álló csapatok – aranyat keresve – fejlett berendezésekkel és műholdak segítségével is átvilágították Sarmizegetusa térségét – állította még a tábornok, akit akkoriban leginkább a dák erődítményt azokban az években gyakran birtokba vevő jógázók zavartak.
„Itt arról az aranyról van szó, amelyet egyesek errefelé keresnek… egész nap mindenféle semmirekellőket látsz errefelé, akik a keresésére érkeznek, spiritizmusról és mindenféle ostobaságokról beszélve, holott ők nem egyebek egyszerű tolvajoknál. Nézd, itt, ezen a fennsíkon itt vannak Claudian és Bivolaru emberei” – mondja a tábornok. „Ezek az undorító alakok, ezek a szerencsétlenek, agyonlőném őket, mint a kutyákat. Ezek szekták, arany után kutatnak, de azt mondják, hogy szellemeket keresnek! Mindenféle hülyeséggel jönnek elő és szétverik a térséget. Több ezer ember jön ide, mint valami hadsereg. Reggel tornáznak, majd csapatosan enni mennek, imádkoznak és… keresnek” – számolt be a tábornok 1989-ben.

A templomok energiaközpontok

Az akkoriban szintén Sarmizegetusa Regiában találkozgató jógázók és a mindenféle meditációs formákat űzők azonban energetikai központoknak és más világok felé vezető kapuknak tekintették a templomokat. „A Sarmizegetusa komplexumban maga az »Andezitnap« vagy napkorong a Shambalával (asztrális világ) rezonálási szempontból leginkább feltöltött hely. Egy teljesen rendkívüli életerőtöltet figyelhető meg a térségben, amit a dák szentély körüli fák és növényzet átlagot meghaladó mérete is bizonyít. Ez rendkívül alkalmas hely az időbe vetítések végrehajtására, különösen, ha nincsenek prekoncepcióink a dák szellemi hagyományt illetően” – tájékoztattak a Teljességbe való Szellemi Integrálódás Mozgalom hívei.

(Adevărul/Főtér)