Farcádi Botond
Igazi sepsiszentgyörgyiekként bizonyára órákat tudnánk azon vitatkozni, hogy jó-e vagy sem a Szent György Napok főszínpadának programja, melyik fellépő zenekar miért nem tetszik, miként lehetett volna okosabban, jobban megszervezni a rendezvényt, mi mindenre lehetett volna még költeni az erre szánt pénzt – egy dolog azonban biztos: aki e majdnem két hét alatt nem talált kedvére való programot, az bizonyára nem is kereste azt.
De miközben saját ízlésünk, beállítottságunk, elvárásaink alapján értékeljük a forgatagot, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a Szent György Napok egyben a város, sőt, a térség egyik névjegye is, hiszen meghívottak százai, látogatók ezrei érkeznek ilyenkor Háromszékre. Egyrészt tehát valóban a találkozások ünnepe a rendezvénysorozat, másrészt turisztikai jelentőséggel bír, de ami talán ezeknél is fontosabb, hogy jelentős részben alakítja a régióról szóló képet mindazokban, akik talán először járnak itt.
E vonatkozásban érdekes lehet, hogy miként járulhat hozzá a rendezvény a térségről kialakult kép megváltozásához azon románok körében, akik eddig jobbára csak a torz vagy éppen hazug bukaresti médiahírekből hallottak, olvastak rólunk. A városnapok egyik újdonsága idén a Szimplatzon sorakozó, gasztronómiai érdekességeket kínáló büfékocsik és kézműves söröket kínáló sátrak voltak: a túlnyomórészt az ország más vidékeiről érkező árusok közül pedig sokan adtak arra is, hogy portékájukat több nyelven, magyarul is ismertessék. A kétnyelvűség, amely pár éve még állandó probléma volt, most szinte észrevétlenül válik természetessé. A kézműves söröket kínáló sátornál a bukaresti hölgy magyarul köszönti az érdeklődőt, akkor derül ki, hogy még csak ismerkedik nyelvünkkel, miután a rendelés hallatán kissé értetlenül néz, majd szabadkozik, hogy most jár itt először, ő igyekszik, de egyelőre pár szót tud, talán majd holnap. De köszöni – magyarul.
Persze, jól tudjuk, kereskedőkről van szó, akiknek legfontosabb, hogy eladják termékeiket, mégis jó látni azt, hogy a Románia nagyobb városaiból érkező fiatalabb nemzedék inkább pár szavas magyar szókincsének bővítésén fáradozik, mintsem hogy a városnapok forgatagában hatalmas piros-sárga-kék zászlókkal vonuló szolgálatos megélhetési nacionalistákhoz csatlakozna – mert ilyen is történt szombaton a különben minőségi produkciót bemutató moldovai köztársasági Cimpoieșul népzene- és néptáncegyüttes műsora után.
Igen, a Szent György Napok arra is jó, hogy a Románia más részeiről érkezők a maguk bőrén tapasztalhassák meg: nem románfaló vad nacionalisták lakják e tájat, hanem nyitott, vendégszerető, normális emberek. És közben mi is láthatjuk, az, hogy valaki Bukarestből érkezik, nem jelenti szükségszerűen azt is, hogy magyarellenes is lenne.
