Ezért frissítjük fel az emlékezetet: a mai kovásznai embernek is jó tudni, hogy az a fa, amely mellett elmegy, elődeinek milyen szándékából áll ott. A legtöbb már nem is él – emberi kéz és természeti erő egyaránt segített pusztulásukban –, de ami megmaradt, arra vigyázzunk. Hiszen megőrizni, megtartani önmagunkat a fák is segítenek.

I. Az országos méretű millenniumi ünnepségek, rendezvények Kovásznán is cselekvésre késztették az embereket. A faültetés Darányi miniszter kezdeményezésére szerte az országban, így Székelyföld majd minden településén is része volt a rendezvénysorozatnak. A Székely Nemzet 1896. május 9-i száma Vidék rovatában részletesen beszámol a kovásznai millenniumi faültetésről. Csia Görgy iskolaszéki elnökkel az élen a községi fiúiskola tanítói – Bartalis János, Butyka Vilmos, Nagy

Sándor – a fiúiskola tanulóival együtt végeztk a millenáris facsemeték ültetését.

Hol? A mai belvárosi református templomkertben két amerikaitölgy- és két szilfacsemetét ültettek. Belőlük mára már csak egy, a táblával megjelölt millenáris tölgy él, a másikat vihar döntötte ki. A kiszáradt millenniumi szilfa egyikéből 2001-ben kopjafa készült a millecentenárium és a kétezer éves kereszténység alkalmából emelt

Hármashalom-emlékmű részeként, amely a templomkert előterében ma is megtekinthető, a másik szilfa sorsa ismeretlen.    

A volt állami leányiskola udvarában egy tölgyet és egy szilt ültettek. Sorsukról sem tudunk semmit.

A vajnafalvi köztérre (a mai Hősök terére) két szil- és két tölgyfacsemetét ültettek, ezeket védőkerítéssel vették körül.

A vajnafalvi református egyházközség régi temetőjébe 16 vadgesztenye-, 17 „ákácz”- és egy cserefacsemete került, összesen 34. A vadgesztenye-csemetéket Csia György a kézdivásárhelyi törvényszék kertjéből személyesen szerezte be és szállíttatta a helyszínre, az ültetésüknél is jelen volt. Gondozásukért a tanítói kar vállalt felelősséget. Ma maradt-e írmagnak belőlük?

Az a.y. szignós cikkíró dicséretes tettnek nevezi a tanítói kar ez irányú munkáját, hisz nemcsak a fenti ültetésekben vettek részt, hanem „a helyi királyi erdőgondnokságnak ellenőrzése mellett az ún. Kopacz véderdőnek a község felőli oldalában 2 napi buzgó fáradozással 21 000 drb. lucz és erdei csemetét ültettek el” a fiúiskola növendékeivel. A beültetett terület – amelynek tulajdonosa a kovásznai közbirtokosság – a közbirtokosság 1896. május 4-én tartott ülésén a Millenniumi tábla nevet kapta.

A helybeli királyi főerdész, Sümegh Ignác is ültetett millenáris fákat: az új községháza (mai művelődési ház) elé négyet, az alsó sétatérre (a mai Dózsa György sétatérre) pedig tízet. Ezekből elvétve egy-kettő maradt meg mára. Gesztenyék.

II. A magyarság körében közkedvelt és szeretett Erzsébet királyné, Sissi emlékére is ültettek fákat országszerte, így Kovásznán is. A minap a világhálón kutakodva a Liget blogon bukkantam egy írásra, amelynek szerzője, Laczkó-Szentmiklósi Endre a Kovásznán található Sissi-emlékfákat is feljegyzi. A Kovászna-patak mentén 900 méteres szakaszon (a mai Ligeten) éger-, fenyőcsemetéket ültettek, és a helyet Erzsébet-ligetnek nevezték el (ma csak Liget néven él), az oda vezető utat pedig Erzsébet útnak, és ez mindmáig ezen a néven szerepel. A fákból mára nem maradt jóformán egy sem: kivágták őket, s helyükbe nem ültettek mást. Talán még egy öreg égerfa szomorkodik magára a hajdani meseszép Ligetben, gyermekkorom fő játszóterén. A mai igyekezet, a patakpart befásítása mindegyre csődöt mond vandál, pusztító kezek miatt.

A Kopac Orr részen közel egyhektáros területet népesítettek be lucfenyővel a királyné emlékére. Sajnos, az 1995-ös szélvihar tetemes kárt tett bennük...
Faültetés… Mi lenne szebb és méltóbb egy kimagasló történelmi esemény, jeles előd (író, tudós, művész, történelmi személyiség) emlékéhez, mint az, ha életet ültetünk tiszteletére! Hiszen a fa: élet. Szimbóluma az emberi sorsnak. Vallom Nemes Nagy Ágnessel: „meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit”. Tanuljunk hát tőlük. Ültessünk fákat.

Szabó Etelka