Drága Lajos bácsi!
Lelkünk hullámhosszán kerestük meg levelünkkel ismét. Torlódnak bennünk az emlékek, megannyi történés Lajos bácsival kapcsolatosan. Mint a jégkockák olvadó tavaszkor, hánykolódnak, és ha tehetik, gátat vetnek a víz folyásának, az élet rendjének. Most is látjuk, ahogy ott áll szigorú tekintettel, megalkuvás nélkül. Ő tudta, hogy törni kell a jeges rendszert, és törte is, ahol csak tehette, hogy tisztulhasson életünk vize, medre, azokban a nehéz időkben, amelyet reánk fagyasztottak. Törte a jeget rendületlenül, pennája kíméletlenül vágott bele sorsunkat, életünket csorbító ügyekbe, és annak eligazításába. Ott igazgatott, követelt és cselekedett emberi jogainkért és annak igazáért, ahol csak lehetett. Repültek felé sűrűn a mérgezett nyílhegyek minden oldalról. Tudásának, határozottságának, bátorságának pajzsával védekezett, és a csatát győzelemre vitte, mert dúlt keményen az ideológiai harc, és ez mára sincsen szűnőben.
***
Írtam a minap nektek is egymásután két levelet, olvassátok el figyelmesen, keressétek a lelkem hullámhosszán. Írám abban, hogy megismételhetetlen lehetőség áll előttetek, és május 26-án lépni kell egy-emberként a keresztény Európa, benne a magyarság megmentéséért. Ébredeznek már sokfelé, és mentik, ami még menthető. A folyamat talán megállítható és még visszafordítható. Nehogy elszunnyadjatok! Ebben a levelemben meg vígabb dolgokról írok nektek. Tudjátok-e már, hogy a világ teremtése óta a mennyeknek országában számítógéppel dolgoznak az Úr legtökéletesebb készülékein? A világ minden rezdülése eljut ide. Van itt térerő. A fénylő csillagok az átjátszó állomások. Sokatoknak írok én, és küldöm leveleimet lelkem lélekhosszán. Bővebben írtam arról, hogy mi van idefenn, a mennyeknek országában, és hogy milyen a csillagösvényen a csillagok járása.
A múltkori levelemben írtam, hogy nagyon elfoglalt vagyok, írom folyamatosan a vezércikkeimet, amelyek az Úr mennybéli kiadványaiban jelennek meg, olyan mint egykoron a földi pályafutásom alatt. Otthon, most már mások, a barátaim, a ma élők írják azokat nagy megelégedésemre.
***
Drága Lajos bácsi, írhatjuk, hogy művelődési intézményei, amelyeket olyan nagy hittel teremtett sok jó megértő embertársával együtt, a példaképeinknek, az előttünk járóknak, szellemi nagyjainknak állíttatott szobrok, domborművek még állnak, de lelkünket, hitünket erősítő írásai nagyon hiányoznak. Lajos bácsit írásra teremtette és ezzel verte meg a Jóisten, a szó jó értelmében.
***
A múltkori levelemben már jeleztem, hogy mennyei postafiókom száma nem változott, azon minden üzenetet megkapok. Idefent, mifelénk nem kallódik el semmi, és nem is merül feledésbe. Kérésem is lenne: időnként számoljatok be arról, hogy mik történnek otthon. Egyszóval mindenről írjatok, ha időtök engedi. És vigyázzátok szellemi örökségemet, amelyet nemcsak szeretett maradékaimra, hanem fajtám és nemzetem arra érdemes tagjaira is testáltam. Tudom, hogy egyre rohanóbb az életviteletek, kevés idő jut a levélírásra. Üzenhettek a soron következőktől. Még valamit, sáfárkodjatok jól a talentumokkal, ne ássátok el, hanem fiaztassátok azokat, mert jönnek jobb idők, de még sokat kell dolgozni. Éljetek hitben, békességben, szeretetben!

Haszmann Pál