Az Európai Néppárt vezető tisztségviselői – Joseph Daul elnök és Manfred Weber, a párt csúcsjelöltje a május 26-i választásokon –, az Európai Bizottság fő embere, Jean-Claude Juncker, valamint Klaus Iohannis államfő sem fukarkodott a bírálatokkal a kormány irányába, nyakukba varrva mások mellett Románia schengeni csatlakozásának késlekedését, az uniós intézmények elleni támadásokat, a korrupcióellenes harc folyamatos akadályozását és az igazságszolgáltatás függetlenségének megtörését. Párhuzamosan pedig bőszen éltetették az államfőt, az ellenzéket és a kormányellenes tüntetőket, mint a jogállamiság védelmezőit.
A néppárti fellépés, amint a junckeri – viccesre sikeredett – nyilatkozatok, illetve Iohannis megnyilvánulásai, nem igazán meglepőek, hiszen kevesebb mint egy hónap választ el az európai parlamenti választásoktól, a kampány pedig az egész csúcstalálkozóra rányomja a bélyegét. Liviu Dragnea alakulata egy másik tábort erősít az uniós pártok között, tehát ellenfél, bírálni pedig nem árt. Az ellenzéki kritikáktól függetlenül ugyanakkor a csúcstalálkozó alkalmából ismét megmutatkozott, hogy a szocdemek szénája egyáltalán nem áll túl jól a saját pártcsaládjukon belül sem. Az Európai Szocialisták miniszterelnökeinek nagyszebeni találkozójára ugyanis sem Dragnea, sem más az alakulat vezetőségéből nem kapott meghívót.
És ha már kampányt említettünk, a súlyos nyilatkozatok – Európa jövője Nagyszebenben dől el – ellenére a csúcstalálkozó egyelőre nem más, mint a korábban már bőven hangoztatott közhelyek újbóli kinyilatkoztatása. Közhelyek a több sebből vérző, igencsak bizonytalan jövőjű unióról, amelyet viszont egységesnek és erősnek építenek újra/át május 26-a után (ezért igen fontos a szavazás), a minden felett álló közös értékekről és egyáltalán: a több mint hat évtizede megfogalmazott európai álomról. Röviden, mindarról, amire a gyakorlat az elmúlt években nem egyszer erősen rácáfolt. Nincs hiány, persze, a szkeptikus, sőt egyenesen Brüsszelt keményen támadó kijelentésekből sem, de újdonságot ezek sem jelentenek.
Harminc évvel a kommunizmus bukása után Románia visszatért Európába, és most Európa eljött Romániába – hangzott el Klaus Iohannis államfő szájából. Igazán szép mondatok, de hadd tegyük máris hozzá: pár nap múlva Európa elutazik, nekünk pedig marad a hangzatos nyilatkozatok és ígéretek mellé a jól megszokott balkáni posvány. Látványos pártgyűléssekkel, paloták közötti kekeckedéssel, nagyjából a semmihez értő kormányfővel, kiszámíthatatlan országirányítással, folyamatos támadásnak kitett igazságszolgáltatással, több oknál fogva is egyre hiteltelenedő korrupcióellenes harccal, valamint egy kizárólag nagyotmondásban jeleskedő ellenzékkel. És nem utolsósorban jól bejáratott megélhetési ügyeskedőkkel a bársonyszékekben. Elnök úr, hová is találtunk vissza?