A népi képzelet a következő vonásokkal ruházza fel: ütött-kopott felleghajtó köpönyegben, könyvvel a hóna alatt, vándorló diákként zörget be a házba, ahol enni kér, kenyeret meg tejet. Ha kérését teljesítik, mégpedig bőséggel, vagyis egész köcsög tejet és szegetlen kenyeret kap, nincs semmi veszedelem. Csak ott fakad baj, ahol nem látják szívesen, ahol ímmel-ámmal vendégelik meg. Ilyenkor előveszi könyvét, amelynek varázsigéire szörnyű sárkány terem elő, a garabonciás hátára pattan, és a levegőbe száll. Amerre elrepül, ott szörnyű vihar támad, s nyomában elpusztulnak a szőlők és a szántóföldek. Vagyis ahogy Csokonai írja a Dorottyában:
Már felkerekedvén a vidi pusztáról
Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről,
Zablás sárkányán a garabonciás deák,
már a forgó széltől csikorognak a fák,
Ropog a pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a vetés, víz habbal tele,
Egyebütt csendesség látszik völgyön-hegyen.
Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen...
A néprajztudomány kiderítette, hogy a garabonciás diák babonás elképzelése a magyar ősvallás sámán-elemeiből és a középkori, ,,13 iskolát kijárt" vágáns diákoknak a nép között végzett ,,varázslásai" nyomán született meg.
