A Konzervatív, zsebpártnak is becézett parlamenti csoportosulás, miután az valahol elakadt, és kihullott a törvényhozás rostáján, ismét benyújtotta korábbi törvénykezdeményezését, mely a legdurvább beavatkozást célozza a kisebbségi iskolák oktatásában, azt írván ugyanis elő, hogy a kisebbségi tanulók az első osztálytól a többségi gyerekekével azonos tanterv és tananyag alapján tanulják a románt.
Lapunk végigkísérte a közéleti vitát, mely a kérdés körül folyik immár egy évtizednél hosszabb ideje, s melynek időszerűségéből igazán nem von le semmit az, hogy a hazai oktatási rendszer 1919 óta kezeletlen rákfenéjéről van szó.
A román iskolapolitika konzervativizmusának tulajdoníthatóan a kívánatos reform csigatempóban indult meg, s egyelőre távolról sem megnyugtatóak kilátásai, a szakminiszter nemrég ismételten kategorikusan elutasította folytatását. Pillanatnyilag az elemiben különböznek a tantervek és a tankönyvek, az öt-nyolcadikosok azonos tanterv, de sajátos tananyag alapján tanulnak román társaikkal, a középiskolában pedig mindkettő azonos, holott a gyerekek és ifjak igényei, szükségletei, nem is beszélve az élet kívánalmairól, merőben mások.
Lapunk a nyílt problémafelvetés vonalán több szempontból is megvilágította eddig, mennyire jogos és indokolt mind pedagógiailag, mind emberileg az a tanulói, szülői és tanári igény, hogy a román tanulásának hatásfokát a kommunikációs célszerűséghez igazítsák.
Nem rejtettük véka alá, hogy a jelenlegi felemás helyzet sem szolgál végső soron mást, mint a konzervatívok javaslata: a burkolt nyelvi asszimilációt. A kisebbségek nyelvi és etnikai beolvasztását, elnyomását, elüldözését és eltüntetését a román állam többször meghirdette a múlt században, hol nyíltan, hol áttételesen, de szinte végig következetesen képviselve is. E terhes örökségtől szabadulnia nehéz, meglátszik ez a fel-fellángoló, hol kisiklatott, hol újból erőre kapó vitából is, mely a kérdés körül folyik. Most megint holtponton vesztegel a dolog, holott minden elveszett percért kár, gyermeklelkek tízezreinek mindennapjait keseríti meg, munkájuk elégtételétől fosztja meg őket az iskoláink erőltette ésszerűtlen, ellenjavallt, ellenszenvet ébresztő tananyag.
Nem az a baj, hogy egy zsebpárt tűzi nyíltan zászlajára a képtelen jelszót — ennek még örvendeni is lehetne, bár arra mérget vehet bárki, hogy a művi úton életben tartott pártocska nem fog hiányozni a következő parlamenti felállásból sem —, hanem az, hogy azt nem leplezetlen sovinizmusként bélyegzik meg és utasítják el az ,,illetékesek".
Hogy e hályog nem esik le már egyszer a szemekről, s ilyen törvénykezdeményezések még szalonképeseknek állíthatják be magukat!
