Moldvában üggyel-bajjal halad a magyarnyelv-oktatás. Keresztbe tesznek a hivatalok, a papok, a katedrával rendelkező tanárok, beleszólnak az önkormányzatok, rendőrök, s ha más eszköz hirtelen nem kerül, lélektani ráhatással riogatják a több száz éve ott élő csángókat. Még a pápa sem érti, hogy miért kell nekik a szülőföldjükön magyarul imádkozniuk.
Spanyol és olasz földön simán megy a román nyelv és történelem oktatása. Az ottani hatóságok együttműködnek az itteniekkel, országok közötti megállapodások születnek, miniszterek találkoznak, kerül állami osztályterem, tanároknak lakás, fizetés, a pár éve megélhetési kényszerből kitelepedett román állampolgárok közössége egyre erősebb, öntudatosabb, mindenki szerint természetes, hogy nekik a saját kultúrájukhoz való zavartalan hozzáférés külföldön is kijár.
Hát, nem ilyen egyenlőségről álmodtunk...
